2008 január 19.-egy kis matek.

azt hiszem,
nem az információrobbanás teszi az embereket boldogtalanná.
az magában nem elég.

a rossz az,
hogy a sok feldolgozandó információtól
egyszerűen elvesztjük az időt érezni.

úgy értem, érzések.

hogy az agy (általában a test) gyorsabb, mint a lélek.
hogy az agy (és a test) gyorsabban képes feldolgozni az információdömpinget és fejlődni.
de így is jó időbe telik.
időbe, amit észrevétlenül a lelkünktől lopunk.
egy egység ez mind időben, mind térben.

talán ezért állunk meg újra és újra levegő után kapkodva a lelkünkkel.
és olyankor
csak állnánk és bámulnánk
és azt kívánjuk, bárcsak most ne történne semmi.

és amikor semmi nem történik,
akkor meg pánikból kapkodjuk a levegőt,
mert elszoktunk tőle, hogy időnk legyen érezni.

ha meg megszokjuk megint újra,
akkor meg nehéz újra elindulni gondolkozni,
hirtelen az lesz a félelmetes,
és csak állunk és bámulunk bután,
amíg elszaladnak mellettünk a dolgok,
amiken el kellett volna gondolkozni.

nem jó ez a mindent vagy semmit.

azt hiszem a boldogság a kettő közötti hídon van.
bármelyik irányból is érkezünk.

abban a pillanatban van,
amikor pont a kettő között vagyunk,
az utunkon, amikor egyikből a másikba tartunk.

mert ezt csináljuk,
A-ból B-be
B-ből A-ba.

Azon töprengek,
és azt próbálgatom,
hogy hogyan is lehetne,
valahogy a hídon

csinálni egy C-t.

...

tudom, hogy nem én vagyok az első,
de örülök, hogy legalább a gondolatig eljutottam.

A+B=C

csalni pedig lehetetlen,
és van szabály is.

ha nincs A, nincs C
ha nincs B, nincs C

viszont C nem evidensen adott,
ha rendelkezünk A-val és B-vel,
ahhoz kell a művelet.

Ilyen egyszerű ez,
nincs mit magyarázni.