elolvastam az index kezdőlapját..
és elszomorodtam..
már írtam erről egy levelet valakinek, de most ide is ideírom.
általában fejemet a homokban tartva, csukott szemmel próbálok a politikától távol maradni..főleg, hogy elkerüljek bizonyos sérüléseket..
minthogy kicsit olyan érzés, mintha évek óta kétlábbal rugdosnának ki a hazámból..
az igazságérzetem meg ha felébred, akkor bizony ott haddelhadd van....úgyhogy inkább kussolok és kikerülöm..szar így....és valahogy sosem tarozom abba a többségbe, amikor "magyarország győz"...hogy csak a legutóbbi kis tüskét említsem....
úgy érzem, hogy darabról darabra vesznek el tőle valamit, ami az enyém is.
és mégcsak egyetlen egy kisebbségbe sem tartozom,
minthogy apám családja erdélyből származik,
anyám családja tősgyökeres alföldi földmíves
én fehérbőrű vagyok és katolikusnak kereszteltek és heteroszexuális vagyok.
jaaa, hogy a barátaim többségére igaz a következőkből legalább egy, de néha többis:
művészlélek, zsidó, buzi és mind szeretnek engem nagyon és én is szeretem őket nagyon,
és még sosem kategorizáltam őket így és egyáltalán nem gondolom, hogy bármelyik rosszabb lenne, mint a fehérbőrű, hetero, katolikus (mégha nem is hithű..mondhatni, én kishithű vagyok..hahahaha)
és ők is szeretik a hazájukat...
vannak még külföldi művészlélek vagy zsidó vagy buzi vagy keresztény vagy színesbőrű ismerőseim is.. meg másmilyenek is...
és ők miattam is azt gondolják, hogy magyarország az jó hely...
és nem a népszavazásról beszélek, vagy bármi aktuálpolitikáról, mert hallottam pro- és kontra is meggyőző véleményeket,
hanem az egészről...
a gondolkodás hiányáról...
az egészséges, építő, kreatív vita hiányáról...
amit nemcsak a politikusaink nem tudnak, hanem az ország zöme képtelen rá..
az emberek, akik ott élnek...
de kitől is tanulhatnának, mikor a választott "szuper-egoban" sincs meg erre a képesség?
magyarország olyan mint egy hisztis, árvaházban felnőtt kamaszgyerek, akit későn adoptáltak,
és az adoptáló szülők valójában csupán csak néhány évvel idősebbek és ugyanabból az árvaházból kerültek ki.
olyan jó lenne, ha képesek lennénk tanulni,
ha tényleg lenne valaki, aki elmondja ennek a gyereknek, hogy valami miért jó és miért rossz..
és a végén megállapodás születhessen
és ne egy vödör szar, amit az másik képébe locsolhat, aki tovább kussolt...szó nélkül....
"aki háromra megszólal, azé' lesz a vödör szar..."
nnna, tényleg elszomorodtam...
pedig én még azon gondolkoztam, hogy majd hazamegyek és megreformálom a művészeti oktatás egy pici szegmensét....
hogy majd harcolok azért a néhányért aki jön, hogy legalább ők ne vesszenek el....
vagy lopok valami vizuális kultúrát az elgyöpösödött szivekbe..ha mást nem akkor a lakásaikba.....mert én abban hiszek, a kultúrában...
bár már egyszer nagyon belefáradtam, ebbe otthon, majdnem bele is halt a kis lelkem....
utálom, hogy az emberek nem gondolkoznak, hogy nem raknak egymás mögé dolgokat, hogy nem néznek meg legalább két kombinációt, amit az adott információkból össze lehet rakni...
nem, csak lenyelik a szart, amit a tátott bámuló szájukba raknak....
hogy a nagy többségből a szikrája is hiányzik még a hétköznapi kreativitásnak is, ami nem is az alkotáshoz, hanem csupán a túléléshez szükséges.........
hogy nem beszélnek és nem írnak helyesen, hogy képtelenek alkotni bármit..bármit...még egy rohadt mondatot is, az olvasásról meg ne is beszéljünk...meg egy egyenes-görbe vonalat is...
hogy ugyanabban a szarban élnek, amiben 20 évvel ezelőtt és cipelik magukkal "lakásról-lakásra"
és ugyanabba az elsárgult, megvakult, műanyagkeretes tükörbe néznek bele minden reggel és az még mindegy is lenne, csakhogy észre sem veszik..
és mivel nem veszik észre, így változtatni sem akarnak..és csak szarabbul néznek ki napról napra....
és így nem lehet...így nem lehet semmit...:(..
nem akarom megmenteni a világot..
szarok a világra, én csak abban a kis szegletében szeretném jól érezni magam, ahol vagyok....
de miért kell ehhez egy másik országban élnem?
most március végén jól megfutamodtam...egyszerűen nem akarok belehalni...
annyi minden más tennivalóm van még...:(
és közben meg rohadtul hiányzik valami...
na ezt is mondom...
nyau.
magyarország egy szürkemarha....
2008-04-01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Erről beszéltem Neked, Drágám, mikor utoljára találkoztunk. És most már én is eljutottam oda, hogy nagyon-nagyon elegem lett ugyanezekből. És ha olyan fiatal lennék, mint pl. Te, bíz most módszeresen arra készülnék, hogy mehessek. De nem vagyok az, (de lelkem sajnos maradandóan van) így már csak egyszem fiamat készíthetem a menés lehetőségére. És ettől (mindkettőtől) nagyon szomorú vagyok. Puszi: Böske
tudoom..és értem is..
csak ma azon gondolkoztam, hogyha egy dühös kamasz összes barátja hátat fordít neki és nem is áll vele újra szóba, akkor az vajon megoldás-e..
attól vajon jobban lesz-e valaki?
azt hiszem, nem...sőt...
ezért még mindig azt hiszem, hogy meg lehet próbálni...
de hogy mikor, hogyan és mivel felvértezve..az a kérdés...
sok havi bespájzolt hideg élelem és rettentő sok türelem mindenképp szükséges...
na és ezekből nekem még mindig nincsen elég azt hiszem....
Édesdrága, tudja Magyarország térképét újra kell rajzolni, mert a tudósok rájöttek, hogy Magyarország a csodával határos...
en ugy jottem haza hogy de igenis megkeresem a modot hogy itt is, es csak elkeseredettseg fogadott es szkeptikus mosoly hogy en meg hiszek ebben hogy lehet meg mondnai barmit is ennek a gyereknek, es most megint nem tudom hoyg hova kapaszkodjak, es duhos vagyok. vegtelenul.
es meg valami. egyaltalan nem akarom feladni a sajat szegletemben valo joerzest. igenis imadom ezt a szegletet, es ezt a gyereket fel kell pofozni!
meg nem tudom hogy, de egyelore nem tetszik az a megoldas hogy teljesen magara hagyjam.
azt hiszem sose fog ez mar menni, de nagy az ellenallas.
:)
nekem sem fog menni..
de te meg jöhetsz látogatni addig is..:)
Cicalány, TE..
Tiszta erőből majdnem lefotograffáltattam magam Bijával, hogy elküldjem a nagy magyar valóság szakadár módon történő lesza..izéno - ásának élő példáját.. Aztán inkább jól feledésbe merítődött a gondulat, de a szándékom fontos volt.. :)
De azéis Tigriskirálfyfi vagyok, ehun e.
Meg Csergő is. Leginkább..
tigriskiralyfi bizonyam:)))
nekem meg meg az is eszembe jutott, (epitve kozos kis kuzdomuveszet sprottudomanyos tudasunkra..)
hogy ok ok, hogy jol fel kell pofozni a gyereket, de nem mindegy hogy az ember hogyan uti meg
..hogy nem kell osszetorni magunkat a nagy hatasfokban, mert akkor nem tudjuk majd akkor folytatni, amikor mar melyebbre menne a kovetkezo...meg er a csatara edzeni, meg felkeszulni..
ugye Csergo? szerintem ezt te jobban is tudod tenyleg..mert a zegesz elet egy nagy iaido (vagy barmi keleti harcMUVESZet:)) vagy barhogy nevezitek most...
(latod, hogy te is az vagy, ott kiemeltem neked?)
csokollak teged is:)
Annyi minden jutott az eszembe és annyira nem jók, hogy le se írom, meg már beszéltünk is róla. De a sok rossz mellett az volt végig a fejemben, milyen jó nekem, hogy ismerlek.
én is téged és pizzzaaaa:)
Azért ezt még leírom :) Az utolsó szürkemarhás mondatodról Ady jutott eszembe, aki azt írta le, elemezve a korát, hogy a szarvasmarhák között bajos mást megtanulni, mint a bőgést. Hát néha tényleg bőgnöm kell.
mr csordas, legyen szíves összeszedni magát, a bőgés csak sehova sem visz.
ha kibőgte magát legyen szíves elmosolyodni és felvenni a kesztyűt.
viszonthallásra, na.
ui.:nem is tudtam, hogy adytól lopok...azt hittem eredeti vagyok.. a tudatalattim egy nagy varázserdő..)
csókok
Ma reggel fogmosás közben eszembe jutottál a "kamaszoddal" együtt. Meg a tegnapi megrázó élményem. A Nyugatinál voltunk egy tv felvételen. Azzal nem volt semmi baj, a tévés srácok aranyosak, értelmesek voltak (Péter volt az egyik főszereplő, a másik a felüljáró), hanem a környék!!!
25 éve még oda érkeztem meg az egy-napos kirakatnézésre Szolnokról, s akkor még maga volt a fényes főváros a körúttal, a Rákóczi és a Kossuth L. úttal egyetemben. Most pedig koszos, orrfacsaróan büdös (tócsákban és kupacokban áll az összes nem oda illő dolog) és elkeserítően agresszíven szomorú az egész.
Szóval az jutott az eszembe, hogy nem lázadó kamasz, hanem a tesztoszteron hiánytól, a hatalom és tettrekészség hiányától agresszívvá vált vénember, aki a buszon összeveszik mindenkivel, az ablakból légpuskával ráló a játszótéren természetes módon zajongó gyerekekre, és magára zárja az ajtót, hogy még csak rá se nyissák az ajtót, hogy egy kis jó szót vagy segítséget kaphasson.
No és ezzel mit lehet kezdeni?????
Én jelenleg nem tudom. Hát csak sütöm tovább a tortáimat, hátha elfogad egy szeletet.
Puszi, Böske
:)
szerintem ez epp eleg..:)
kepzeld ha a haz osszes lakoja ennyire kedves lenne vele..
nem is lenne mas valasztasa, csak elmosolyodni.:)
Megjegyzés küldése