na jó, meggondoltam magam (tipikus),
elmondom itt.
de csak nagyvonalakban, semmi részletezés.
gondolom, minden embernek van olyan, (ha nincs akkor bocs),
hogy megpróbálja magát definiálni.
nekem a mesék, a történetek meg a képek segítenek.
(jaaaaj, tudom...nem valami egyedi)
nagyon.
és mindegy, hogy írva vannak, vagy valakinek az élete...vagy mittudomén.
mindegy.
elárulom azt a titkomat, hogy például nemnagyon bírok ki 15 percnél többet könyvesboltban, vagy könyvtárban mégpedig azért mert gyakorlatilag fizikailag rosszul leszek
a feldobódottságtól...tényleg.
a részletekbe és a tünetcsoportba majd személyesen avatok be minden kedves érdeklődőt.
a kiállításokon kicsit más a helyzet, de ott is van bennem történés...általában valami végtelen boldogság és szomorúság egyszerre...már többször bőgtem múzeumban és nem elkeseredésemben..csak mert nem talált magának ez a dolog kiutat..máshogy
úgyhogy életem során már csomó-csomó dolgot kapcsoltam már össze a fejemben és még fogok is. adtam magamnak neveket és adtam másoknak, írtam le történéseket képekkel, csak a jobb érthetőség végett..(ezt mindeki tudja, aki már beszélgetett velem.) és segítettem történeteket környezetváltozással vagy más megvilágítással....
próbáltam nem csinálni ezt, de nem megy másképp. ez van.
nos az erdő boszorkányának ez énesetemben semmi köze a "valós" mágiához.
és nem is sajátítom ki magamnak a kifejezést, mert nem egy olyan hú, de megismételhetetlen jelkép. ezért is definiáltam így én magam valaki mást is, akiről "névtelen" mesélt nekem..
és ami most félreértésekhez vezet..
de itt ebben az univerumban, ami rólam szól és már sokkal régebben került bele a fent említett mesebeli öndefinició, igenis rosszul esik, ha valaki összekutyulja a dolgokat..
valaki, aki pedig pontosan tudja, hogy mit miért mondok.
véresen komolyan megküzdöttem, azért, az elmúlt két évben, hogy új-régi képet (és nem nevet, a nevét nem árulom el) találjak magamban magamnak magamról. hogy rájöjjek, hogy ki is vagyok a sok hülyeségem alatt, ami rámrakódott az évek folyamán. és ez jött.
ezért veszem véresen komolyan.
most ez a mesehős van ... tegnap nem ez volt, holnap majd nem ez lesz.
és mindezek felett teljesen tudok úgy csinálni, mintha normális lennék.)
2008-04-14
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Tudod, Csillagom, az élet és a mese, az életünk meséje sokszor keresztezi egymást, és sokszor úgy tűnik, hogy egy és ugyanaz. És ha majd visszanézel, hihetetlennek fog tűnni az egész. És mindannyian adunk magunknak valamilyen nevet, szerepet (én néha Hamupipőkének érzem magam, más néha simán Boszinak) ami akkor csak a miénk. És senki sem sajátíthatja ki, mert az már csak halvány kópia, hamisítvány.
Puszi: (B)Böske
:)
..de az élet nem csak játék és mese, hallotál már a gonoszról a csúúúf, kopasz Hókuszpókról?..szegény Hóóókuszpók mindig melléfog aztán persze mérgesen morog..
(ésakkor...nagylevegő)
NótataTörpapaaaHamiTréfiTörpillaÜgyidulifuliOkoskaaa..
mivvagyunk a zicikééék mi vagyunk a picikééék,
a Hupikék Törpikéééééék..
Ez a konyvesboltos dolog nalam is megvan csak a zeneben...neha annyira de annyira szep amit hallok es annyira de annyira belemaszik minden porcikaba, hogy ez mar tuls a sok a fizikumnak es akkor sirni kell. Es ennek semmi a koze a lelekhez vagy a lelkiallapothoz ez maga a zene szepsege.
Bizony, lehet sirni a szepsegen is :-)))
pusza
Megjegyzés küldése