2006 június 7.

Na az a jóhír mára, hogy fényképes élménybeszámolót kaptok a hétvégi eseményekről.
Mert nagyon sokminden történt.
De elkezdem a csütörtökkel még.
Csütörtökön ellátogatam a R.I.B.A.-ba (Royal Institut of British Architect), gondoltam körülnézek kicsit. Ott egyszercsak becsöppentem kb 246 jól öltözött nő és kb 10 hasonlóan csinos férfi közé, akik belsőépítészes előadást jöttek hallgatni. Úgyhogy kaptam az alkalmon és én is. Bár a ruhám kevéssé volt megfelelő, mert a metrón szerzett kakaófoltot (saját alkotás), annyira nem sikerült eltávolítni a fehér pulóveremből az iskola wc-jében, de a fotós táska remekül segített az álczásban.
Az előadást az angol Elle Decor alapító főszerkesztője tartotta és egész mélyen érintett. (de a nevét nem jegyeztem meg, bocs) Harmóniákról, meg gondolkozásról, meg környezetkultúráról, meg a belsőépítészetről, meg egymáshoz viszonyulásról és ilyesmikről beszélt és ezek összefüggéseiről, az igazat megvallva kicsit felszínesen (az idő hiánya miatt, remélem), de gondolat visszaigazolásnak tökéletes volt nekem.
Gyakorlatilag pont valami olyasmiről beszélt, ami engem is rettentően foglalkoztat és inspirál és nagyon nagyon sokmindent gondolok ezekről és a rendszerükről, de majd leírom, ha elkezdem a továbbtanulást vagy anélkül is, de nem itt és nem most.
(Egyébként a magyar Elle Decor, ahogy olvastam a garfikusok blogján most lett külön lap magyarországon, eddig csak az Elle melléklete volt, ha valakit érdekel itt olvashat erről is, meg még sokminden másról, ami fontos. http://designhungary.blogspot.com/)
Pénteken megint ellátogattam a R.I.B.A.-ba végül (felöltöztem csinosan) és megtudtam, hogy van saját munkaközvetítő központja vagy valami ilyesmi, és megkaptam a pasi elérhetőségét, de még nem kezdtem vele semmit. Kell valakinek?: )
Pénteken még leveleztem kicsit a fotós ajándék kapcsán is, és végre tovább küldték a CV-met is, amire hétfőn jött válasz. Önkéntes munkára keresnek embereket (azért nem lepett meg nagyon), ami azt jelenti, hogy nem fizetnek, viszont lehet nekik dolgozni, de a fizetős eseményekre viszont bemehetek. Tehát olyan természetbeni jutatás féle. Hát nem tudom mi legyen. Tényleg. Erősen gondolkozom.
Na és végre elérkezett a szombat-vasárnap.
A hétvégét Wakako-val töltöttem (japán osztálytárslány, de azt hiszem őt már említettem). És össze-vissza kirándultuk magunkat, mert végre végre nagyon sütött a nap. És erről kaptok majd szép turista fotókat is.
Szombaton a városban mászkáltunk délelőtt aztán pedig szépen elmentünk Greenwich-be.
Ahol aztán jól megnéztük a nulla vonalat , meg nagy teleszkópokat meg üldögéltünk a dombtetőn és vacsiztunk egy thai étteremben, meg mászkáltunk a piacon. Itt illusztrálom a dolgot néhány fotóval, mindenki nagy megelégedésére.


Aztán este még becsúszott egy kis mulatozás is, de azt már Szandrával és Mártival intéztük.
Hajnalig sikerült táncolni valami helyen. Hmmm, na, remekül éreztük magunkat. : ) Hajnalban a buszon meg nagyon elgondolkoztam, hogy a magyar fiúk miért nem mondank sosem szépeket? Volt ott egy pasi (mindegy egyébként) de sikerült olyan szép dolgokat mondania, és valahogy egyáltalán nem volt tolakodó, meg kiröhögni való, meg semmi, csak olyan volt mintha elmondaná, hogy mit gondol és mit érez ebben a pillanatban őszintén (azért írom, hogy olyan volt, mert nem tudhatom, hogy ez mindennapos csajozós szövege-e, de az igazat megvallva nem tűnt annak és ez épp elég volt). És ettől az ember lánya tényleg a világ közepének érzi magát abban a pillanatban, (természetesen ha pozitív dolgokról van szó) A magyar pasik miért nem tudnak udvarolni jól? (Na, most halomra sebeztem mindenkit, asszem, bocsánat. De tényleg. Olyan volt mintha ennyire kedves dolgokat még sosem mondott volna nekem senki. Pedighát… : ))
Mondjuk azt sem értem miért ment ki a divatból a virág. Én szeretek virágot kapni, szerintem nagyon jó dolog. Az olyan mintha a férfiak még mindig férfiak lennének a nők meg nők. A papám a mai napig visz csak úgy néha a mamámnak virágot, pedig aztán sokmindent látott a házasságuk. Ja és nem kazlakat nejlonba csomagolva, csak egy szálat, vagy sokat, vagy cserépben, vagy valami és a mamám mindig örül neki. Nagyon régimódi és meglepően romantikus kis énem itt most jól ideírta magát, dehát ha ez van. Vagy lehet, hogy titokban minden csaj ilyesmire vágyik néha? (hát erős a gyanum...:))

Na visszatérve az estére, fél ötkor már világosodik itt erősen. De még beugrottam a törökhöz vettem néhány zsömlét, hazajöttem, megcsináltam a szendvicseket a másnapi kirándulásra, zuhanyzás és hatkor már ágyban is voltam.
Fél kilenckor meg fel is keltem és tízkor már ültünk a vonaton Wakakoval és robogtunk Brighton felé. Brighton, istenem, ott a tenger!!!!! És hogy még szebb legyen a nap, lóversenyt is találtunk!!! Igen!!!!
Brigthtoni kis kiránduláunkat két órás parton fekvéssel kezdtük és mint utóbb kiderült Wakakonak volt igaza, aki kis törölközővel letakarta az arcát. Az enyém meg leégett, pedig nemis sütött a nap, és a nyakamon ott az állam árnyékának a nyoma, ami mondjuk vicces.
Aztán megnéztük még Brighton Pier-t, ami egy mólóra épített zsibvásár (balra). És ahol kiderült számomra, hogy a japánok izgalom-ingerküszöbe magasan az enyém fölött van. A móló végén volt valami masina, ami nagyon magasra felvitt és aztán ott átpördültél és lezuhantál. Nem ültünk fel rá, mert Wakako szerint nem elég izgalmas és nem viccelt én meg egyáltalán nem ragaszkodtam hozzá.


balra jobbra

Na még egyet csak a móka kedvéért


És aztán, aztán elmentünk a lóversenyre, amit aznap találtunk az újságban és szerencsére Wakako is szereti, úgyhogy nem volt kérdés. Felbuszoztunk a hegytetőre és aztán jeges zuhanyként ért a hír, hogy drága bemenni, de végül hosszas tanakodás után bementünk és azért megérte, ám.
Egyrészt a szisztéma hasonló az otthonihoz. Galoppon voltunk, és füvön futottak (nem is volt homokos pálya egyáltalán, hmm, anglia érteeed), és volt előtte lófelvonultatás, meg a lovak fenekén itt is mintásra van nyírva a szőr. Ami más volt,az az például, hogy a közönség két részre van már eleve osztva, 9 fontos belépősökre és 6,5 fontos belépősökre. A kilenc fontosak közül többen voltak kosztümben, de ennél több előnyt nem nagyon élveztek legalábbis az „olcsó” szektorból úgy tűnt.
Na ami még más, hogy vannak kis magán fogadó irodák és hogy nem körben van a pálya, hanem valahonnan az istenháta mögül indul, de nagy nehezen lehet látni és, hogy honnan és aztán csak jönnek és jönnek. Ja és természetesen sokkal többen vannak, de ugyanúgy ordítanak izgalmukban és egymással is, ami azért így eléggé otthonos érzés volt.
Ilyen kb, csak balra még messze messze a dombokon folytatódik.



Végül nem fogadtunk, csak magunkban és jól is tettük, de úgy láttam azért van akinek kifizetődő a lovi.

Bár az első futamot, amit láttunk azt eltaláltam, de utána az összes mellé ment. És nem is tudom, hogy van az angolul, hogy helyre-tétre-befutóra. (Na jó biztos nem lett volna nagyon nehéz kitalálni, oké: )) Ja és számolgatni meg nagyon nem tudtam, mert azt egyébként is a Tamás csinálja, másrészt meg teljesen nem értettem a számokat (Elraktam neked az újságcikket, Tamás! Ja mert a napilapban van a versenykiírás)
Ja és még valami, ami más, hogy lehet látni a kilátóról a tengert. Aprócska kis különbség, de igazán figyelemre méltó. (Turf with surf... nem én vagyok ennyire vicces, ez volt a belépőn, vagy valami hasonló )

Ezzel zártuk az aznapi kirándulást, nyolckor már vissza is értünk a városba, ahol azért melegebb volt mint a tengerparton. És még találkoztam Feso-val meg a barátaival, valami helyen, ahol főleg azzal töltöttem az időt, hogy a Magners-es üveggel és a pohárral hűtöttem az arcomat, ami eddigre már nagyon égett.
Aztán hazafuvarozott és úgy éjfél körül már ágyban is voltam.
Hát ilyen sűrűséggel sikerült múlatni az időt. Azt hiszem mindent megtettem, amit megtehettem.

Na jó ez volt az élménybeszámoló a történésekről.
A belső történések meg egész érdekesek. Honvágyam van, meg ma hiányzott a munka is.
De közben meg az van hogy itt azért nagyon úgy tűnik, hogy az építészek olyan megbecsült népség, hogy az embernek visszajön a kedve, ami igazándiból teljesen sosem el sem ment. Csak valami. Aztán az is van még, hogy elkezdtem újra álmodni és az nagyon jó, már hiányzott.

Hát ennyi, ezek vannak mostanság. Remélem jól vagytok és senkit nem készít ki (csak engem kicsit), hogy itt lopom a napot! Aranyifjú vagyok. Csókolok mindenkit.
És mindjárt jön az Anita meg a Sasa!!!! Éljen, éljen, éljen!!!