2008-01-30

2008 január 30.

Szeretem a kelbimbót.
Annyira tetszik a formája,
hogy mindig elcsábulok, ha látok
és veszek.
Aztán meg nem ízlik.

Mert utálom az ízét.
gyerekhányás íze van,
bár még olyat sosem ettem, de ilyen lehet.

Na viszont, ma az a meglepetés ért ,
(mondjuk nem volt meglepetés egyáltalán)
hogy az angoltesco-s kelbimbónak
nincsen olyan erős íze,
illetve
majdhogynem nincs is íze.

Úgyhogy most örülök!
Éljenek az ízetlen angoltesco-s,
igazinak látszó ételek.

Hurrá.

..

jó, mi, hogy mindennap írok!?
ki sem fogyok a témákból.:)

2008 január 30

éppen semmi mást nem szeretnék,
mint otthon lenni a telefonommal,
aki ágyban párnák közt pihen ma egész nap.

a kis @*%$£"...

2008-01-29

2008 január 29

aha,
komolyzenét hallgatni,
az olyan,
mintha meselemezt hallgatnáK.

2008-01-28

2008 január 28.

ma a nyuszi meglepetés biznisz-trippet hozott ajándékba.

jahj, beh jó.
megyek megint Ammanba.
jaj de várom már,
azt a kedves néhány napot a remekfej kolléganőmmel.
jaj de nagyon jó lesz.
juhhééé.
trillárom.

2008 január 28

mostanában,
abban a pillanatban,
amikor kinyitom ezt a blogot,
husssss.....
kiröppenek a sok gondolatok a fejemből.

ennek legyen mozsmár vége, héélló.
...

gondoltam ezt ideírom, hátha ez segít.

2008 január 28.

nna,
már csak az hiányzik,
hogy ide is írjak valami okosságot.

.. .. ..

ahha,
nem megy ma már több, uhh.
jól van.
majd holnap.

..

mikor mesélek már végre?

2008-01-24

2008 január 24.

135. bejegyzés:

március 29.
20.00
BP-FH_1

2008-01-23

2008 január 23

Azt mondjuk még értem,
hogy az
Oi Va Voi's Similar Artist
a hosszú órák alatt,
hogy keveredett
Marilyn Manson féle Sweet Dreams-ig...
...és még k* jó is volt.

..de a Crematory együttes....
..háááát....

mondjuk legalább jót nevettem.

...

(http://www.last.fm/listen/artist/Oi%20Va%20Voi/similarartists),

2008 január 23.

ma egy nagyon kicsit itt is tavasz volt,
úgyhogy piros cipőben mentem óvodába.

csak ezt akartam.
pusz

2008-01-22

2008 január 22

olvassatok minden nap!

...

mármint könyvet is,
úgy értem.
az jó.

...

ühüm
kezdek radikális lenni.

...

na jó, mégegyszer:

olvassatok minden nap!

ha van kedvetek.
például könyveket is lehet,
szerintem az jó!

hmm...
na jó egy kicsit azért ér erőltetni.
hmm...
szerintem.

nnna.

...

ühüm..
nehéz liberálisnak látszani.
nehéz...

2008 január 22.

még mielőtt valaki aggódni kezdene.
jól vagyok.
tényleg.
csak rajtam van ez a billegés.
:)

...

kaptam Emesétől némi "útravalót"
Jorge Luis Borges
én mondom, okos ember volt az.
is.

...

én mondom... ééérted?!
:
)

2008 január 22-harmadik hiperfilozofikus bejegyzes

én nem szeretem az idézeteket,
utálom az (belső)építészetes könyveket is.

alkatomnál fogva
lustává tesznek.

mert elolvasom
vagy megnézem

és megnyugtat,
vagy ha úgy adódik elkeserít,

hogy mások már
kitalálták,
amit én gondolok éppen
vagy éppen évek óta tökölök vele.

úgyhogy nekem már nem is kell.
bassza meg.

...

de azért van otthon egy rakat könyvem
és egyfolytában venném őket.

mert igazándiból szeretem ám őket.

mert jó azt tudni,
hogy nem vagyunk egyedül
ebben a kicsike kis világban.

és hogy másokat éppen
azok a dolgok foglalkoztatnak,
esetleg évezred-századok óta,
mint bennünket.

...

de a legjobban azt szeretem,
ha valaki olyat foglalkoztat épp az,
akivel beszélni is lehet.

nem csak olvasni
vagy nézni.

az jó.
az eszmecsere
az jó.

...

ezért például idézetet kapni
egy levélben,
aminek az a címe: A+B,
az jó.
az eszmecsere.
egyfajta.

2008-01-21

2008 január 21

csak azon gondolkozott az építész az agyamban,
hogy vajon, hogy nézhet ki A város és B város.

aztán a hídra terelődött a gondolat és C-re.
és azon gondolkoztam, hogy vajon az, hogy nézhet ki
és mennyi időt töltünk ott.

hogy város-e egyáltalán vagy csak,
elsuhanunk mellette,
mint a híd korlátja mellett,
és hozzáér a ruha ujja
és mély levegőt veszünk.

de azt hiszem, az a legtrükkösebb,
hogy néha csak egy kő az úton,
amit szórakozottan arréblökünk a lábunkkal.

nagyon kell ám vigyázni.

...

minderre kevesebb ideig tartott gondolni,
mint ideírni.
és sokkal kevesebbet írhattam ide,
mint amit gondoltam.

jó játék ez.
szeretem.

2008-01-19

2008 január 19.-egy kis matek.

azt hiszem,
nem az információrobbanás teszi az embereket boldogtalanná.
az magában nem elég.

a rossz az,
hogy a sok feldolgozandó információtól
egyszerűen elvesztjük az időt érezni.

úgy értem, érzések.

hogy az agy (általában a test) gyorsabb, mint a lélek.
hogy az agy (és a test) gyorsabban képes feldolgozni az információdömpinget és fejlődni.
de így is jó időbe telik.
időbe, amit észrevétlenül a lelkünktől lopunk.
egy egység ez mind időben, mind térben.

talán ezért állunk meg újra és újra levegő után kapkodva a lelkünkkel.
és olyankor
csak állnánk és bámulnánk
és azt kívánjuk, bárcsak most ne történne semmi.

és amikor semmi nem történik,
akkor meg pánikból kapkodjuk a levegőt,
mert elszoktunk tőle, hogy időnk legyen érezni.

ha meg megszokjuk megint újra,
akkor meg nehéz újra elindulni gondolkozni,
hirtelen az lesz a félelmetes,
és csak állunk és bámulunk bután,
amíg elszaladnak mellettünk a dolgok,
amiken el kellett volna gondolkozni.

nem jó ez a mindent vagy semmit.

azt hiszem a boldogság a kettő közötti hídon van.
bármelyik irányból is érkezünk.

abban a pillanatban van,
amikor pont a kettő között vagyunk,
az utunkon, amikor egyikből a másikba tartunk.

mert ezt csináljuk,
A-ból B-be
B-ből A-ba.

Azon töprengek,
és azt próbálgatom,
hogy hogyan is lehetne,
valahogy a hídon

csinálni egy C-t.

...

tudom, hogy nem én vagyok az első,
de örülök, hogy legalább a gondolatig eljutottam.

A+B=C

csalni pedig lehetetlen,
és van szabály is.

ha nincs A, nincs C
ha nincs B, nincs C

viszont C nem evidensen adott,
ha rendelkezünk A-val és B-vel,
ahhoz kell a művelet.

Ilyen egyszerű ez,
nincs mit magyarázni.

2008 január 19- konkluzió

hmmm...

vagy inkább mégis azt gondolom,
hogy éppúgy kell tudnunk élvezni
az utat is
és A-t is
és B-t is.

C valószínűleg a földi mennyország,
és kurva unalmas lehet egy idő után.

2008-01-18

2008 január 18

Szabad időmben információt gyűjtök a jövöt illetően.
Na ez ami lázban tart.
És bár csak két hete jöttem el,
komolyan egy hónapnak tűnik.

Az a baj, hogy annyira lefoglal
a saját kis életem számolgatása éppen,
hogy nincs agyam a világgal foglalkozni.
Olyan mintha,
egy nagy légüres, de információval teli térben lebegnék
és boldogan gondolkoznék azon,
hogy majd, hogyan fogom mozgatni a végtagjaimat.
Na és ez jó.

aha, ha nem akarom elkerülni a közhelyeket,
vagy hogy mások számára agyament dolgokat írjak,
akkor valószínüleg azt mondanám,
hogy asszem ez kb. az utolsó hónapra hasonlíthat,
anya pocakjában.
Tessék hát, megkaptátok.:)


Tessék, na jó,
még a populáris híreknek is adok itt egyet:

Volt itt a Bea meg a Meme
és nagyon jó volt.
Segítettek meggyógyulni.
Tényleg.

2008-01-16

2008 január 16

hmm.. hmmm..

izgiségek vannak itt következőben...

hmm..hmmm..

ígyhát mimást sem tehetek, minthogy izgulok.
egészségesen.

2008-01-15

2008 januar 15

jaj..
elfelejtettem....

...
hihihiihiiihihhiihhi

2008-01-12

2008 január 12

Na, ez a betegség azért tényleg nem lepett meg.
A nem kapok levegőt fajtából volt való,
remekül rímelve az elmúlt, élményekkel teli hónapra.

Még gyorsan el kellett menni Párizsba meg vissza egy nap alatt,
másnap mikor visszértem Londonba,
mert a világításkonzulens beszélgetni akart.

Tudom, hogy istenien hangzik, hogy az ember ide-oda utazgat tárgyalni,
de valójában nem sokat láttam egyik helyből sem.
Amman-t láttam a teraszról egy cigiszünet erejéig.
Párizsban, meg láttam a Sacra Coeurt az irodaablakból, nagyon messze.
Komolyan, ezek a tárgyalások lehettek volna a szomszéd irodahelyiségben is.

De mostmár tudom, hogy ez milyen...
na jó, azt hogy rossz, azt azért egyáltalán nem mondanám.
De, hogy nem olyan fényes-csillogós,
mint ahogy az ember elsőre elképzeli, az is igaz.

Az utazós része viszont vicces és jó,
az olyan, amit magamnak nem vennék meg,
meg minek is, azt sokkal jobb kiérdemelni.

Értem ezalatt
a Royal Jordanian Business Class-t
a fenséges-bőséges ebéddel, a videokkal, és ajándékokkal.

és a Eurostar majdnem Business Class-t,
ahol szinten reggeli (oda) meg vacsora (vissza), és pezsgő.:)
És végtelenül kedves személyzet mindenhol.

Biztos ezt is meg lehet unni, ám.

A betegség mostmár tényleg jobb,
bár úgy érzem,
a légcsövemben felgyülemlett slejm alá,
valahogy betapad a kreativitásom.

Reméljük, majd csak kiszabadul.

Kicsit izgulok, azért.

2008-01-09

2008 januar 09

azoknak a lelkes blograkattintoknak uzenem, akik eppen fel akarjak adni a kattintgatast erre a blogra, hogy hamarosan visszaterek es megint irogatom majd a kis mondataimat.
de most eppen a kisebb betegseget probalom lekuzdeni, ami a kifaradas okan tamadot, minthogy osszevissza repulgettem a nagyvilagba, hogy emberekkel beszelgessek errol-arrol, ami ugye szep kis alom es kivalo tapasztalat, megis megviseli az ember lanyat, na.
es most nem is bontom szet ezt itt, hogy ertheto es konnyen olvashato legyen es nem javitom ki az ekezeteket sem es a nagybetuket. ezzel egyfajta kisse elsore talan megmagyarazhatatlan, de annal erdekesebb erzest okozva es elhitetve azt hogy volt ertelme ezzel itt idot tolteni. ami abban all, hogy legalabb a kisilabizalasra (direkt hasznalok hosszu es ritkan hasznalt szavakat, hogy meg ezzel is fokozzam es a kozbeszuras pedig meginkabb baratunk, igy fugg hat minden ossze mindennel) raforditott idomennyiseg indukal olyan erzest, mintha tenyleg lenne ide irva valami, ha mar a tartalom annyira ma nem fenyes. azt hiszem ezt is tanitjak, ha targyalastechnikat oktatnak. hamarosan ujra irok. csokok.