2007-12-24

2007 december 24

Édes Drága Kedves Mindenki!

Nagyon nagyon
Boldog Karácsonyt Kívánok mindenkinek,
...aki ezt olvassa!
(hmm..na jó, azoknak is akik nem..na jó:)

És Boldog Új Évet is, azt is nagyon!

És januárban újra jelentkezem addig csendes békés karácsonyozom.

ui.:
és Hanukát is, meg bármi mást is ugyanúgy,
ami mostanság van,
a lényeg, hogy jó pihizős, nyugalmas év végét.
Csókok

2007-12-14

2007 december 14

Néha kicsit félek,
hogy mennyire fog hiányozni a mindeféle innen...
ha mondjuk meghallok egy számot,
vagy megérzek egy illatot, vagy akármi....

és vajon mennyire fog hiányozni?

2007 december 14

Tényleg elmúlt a rossz kedvem...
Nahát ezek a hormonok... nahát....

Még annak is örülök éppen,
hogy tegnap 11-ig mulattam itt a munkiba' számítógép előtt,
és holnap (szombat)
meg holnapután (vasárnap)
is vár itt ez a kis lakodalom,
hogy aztán prezentálhassunk Hétfőn
a zarab kollégáknak,
akik csőstől jönnek, mintegy huszan...
(két sorban fognak üldögélni a tárgyalóasztal körül)

És vasárnap este Sasa is Londonba érkezik
juhééééé
hogy Budapestre kísérjen Kedden este repülővel!
hihihiihi

2007-12-13

2007 december 13

hmmm....

ma csak úgy
egyszercsak
elindult reggel felfelé a hullámvasút.

tegnap este leérkezett a kanyar aljára,
mikor a nagymamám
(egyébként egy nagyon érzékeny és okos nagymama,
és én nagyon nagyon szeretem,
tényleg, tényleg, tényleg,
de mindenkinek vannak gyenge pillanatai,
és még teljesen érthető is..
...főleg így karácsony közeledtén)

kedvesen megjegyezte névnapi köszöntésül,
hogy reméli megéri még a legboldogabb napot,
amikor megszületik a dédunokája.

én meg ettől,
egyébként sem túl fényesen lévén, jól kikészültem.

ami azért volt szuperfantasztikus,
mert a régóta jól bentrekedt sírás
szuperül kihasználta az adódó lehetőséget
és kimászott.

Úgyhogy ma reggel ajándék képpen
Diana Krall
a Lets fall in love-val
ébresztett a fejemben.

Én meg jól mulattam ezen
a hullámvasút meg elindult szépen fölfelé.

Ez.

2007-12-11

2007 december 11

A hormonok kussoljanak be!!

2007-12-10

2007 december 10

Amsterdam az jó volt..

Tessék a tények

Találkoztam Anitával, jelentem jól van.
Csak olyan helyeken voltunk
ahol üvöltenünk kellet, hogy beszélgessünk.
De még így is ment.

Találkoztunk Esztóval meg Péterrel.
Jelentem jól vannak.
Ettünk ittunk vihogtunk.

Találkozott velünk Christoph is.
Ő is jól van Anitával.

Tessék a nemtények
a hullámvasútról

Ma éppen krónikus önbizalomhiányban szenvedek.

Amsterdamban
egy ronda, ormótlan nagydarab,
óriásnak éreztem magam.

Budapesten is szoktam ezt érezni.

Mindig én vagyok,
mindenhol
a legmagasabb és a legnagyobb fenekű.
Ez a kettő egyszerre.
Óriás vagyok...

Brum-Brum-Brum....

2007-12-07

2007 december 07

A hullámvasutas képzőn ma a nagyon gyorsan,
arccal a föld felé hangulat zuhanást oktatták.

Azt mondták, csak azok mehetnek be,
akiknek a reggeli álma az volt,
hogy kolléganőjük ordít a tárgyaláson folyamatosan,
Ő meg mosolyogva ül ott és próbálja tartani a balanszot,
és várja hogy lefusson a lemez és rá kerüljön a sor.
Miközben úgy érzi két lábbal ugrálnak a kis lelkén valahogy.

Néha a valóságok álmokká válnak.

A másik kitétel a hullafáradság volt.
Simán bejutottam.

Az mai tréningen azzal kisérleteztünk egész nap,
hogy megpróbáltunk
minden egyes hozzánk intézett mondatot támadásnak felfogni.
Remekül sikerült.

Jutalmunk valószínüleg egy kiadós bőgés formájában készülődik a kanyarban.

...

Nade holnap azért tényleg jó lesz,
mert Amszterdam, az majd kimossa a fejemet.

2007-12-05

2007 december 05

dzsaszt for jor informésön
end for máj informésön ez vel

Holnap repülünk vissza Londonba.
Azt hiszem tényleg megérdemeljük a bussines klassz-t
Jó volt, ügyes voltam.
Lenyomtuk a prezentációt.

Én nem ordítotam végig a három napot és nem voltam offenzív,
csak elmondtam amit tudtam, vettem amit akarnak és rajzoltam.

Ketten voltunk két projecttel két tárgyalási stílusban, de egy irodából egy csapatban.
Érdekes volt. Néha majd megőrültem a csapattagom stílusától, de végül is úgy döntöttem elfogadni es nevetni rajta könnyebb, mint kiakadni.
Anya is segített kicsit a fülével kinyitni a szelepet a fejemen, hogy a gőz kimehessen,
úgyhogy utána már minden szép és jó volt.

Jó sok munka van a következő hétre, amikor is kedves jordán és amerikai barátaink jönnek meglátogatni bennünket az irodába.

Kiváncsi vagyok, hogy fog ez menni ezek után.

Merthogy elmondjam, hogy volt ez?
Elmondom.

Van az a cég ami a Burj-Al Arab-ot birtokolja úgy hívják őket Jumeraih.
Nagyon szeretik a KCA-t, és van is okuk rá.
Ők most épp azon ügyködnek, hogy itt Jordániában fektetnek be nagyon.
A project neve Saraya Aquaba.
Ezen az igen óriási nagy beruházáson belül Mejdi teamje kapott két hotelt.
Az egyiket hívjuk Beach Hotelnek a másikat meg Castle Hotelnek.
Ésmivel van még néhány másik ügy is amin dolgoznunk kell, ígyhát kisebb teameket alkottunk a teamen belül.
Igy lett Josephine és Adam a Castel Hotel team.
Mejdi és Gabriella (én) a Beach Hotel team.

Josephine igazándiból nem egy jó csapatjátékos, de már idegesítően alapos és aggodalmaskodó, és remekül bebirtokolta az egész Castle-t, ismeri kívülről-belülről minden egyes porcikáját, ami viszont jó.
Adam tervezte az egyik éttermet a hotelba (van benne azt hiszem három táj-specifikus (libanoni, seafood...?), meg a többi kicsi kiszolgálós-loungos a különböző árfekvésű szobáknak)

Mejdi alapvetően jó csapatjátékos és ő a teamleader is.
Mejdi tájékoztatva tartotta Gabriellát a fejleményekről hellyel közzel,
de például Gabriella egy árva emailt sem látott ami a projectről folyt.
Gabriella adta a design vonalat a olasz étteremhez, és megrajzolt a aszobakat, de ott inkább a funkció volt fontos ebben a stádiumban, merthogy az alapdesignt nem fogadta el az ügyfél, nem volt neki elég benne a wow factor.
Gabriella az elmúlt két hónapban mással volt elfoglalva, egy másik projecttel a londonival.
Eléggé el volt foglalva, de azért a szeme sarkából követte az eseményeket.

Aztán egyszecsak Mejdi mondta, hogy lesz egy meeting Ammanba, naéshogy oda menni kéne, merthogy Ő nem tud, mert vízumproblematikus.

Ígyhát úgy adódott, hogy Gabriellának kellet Ammanba utaznia a Beach Hotellel prezentálni.

Mikor ez először felvetődött, Gabriellánknak igazándiból nem volt sok köze a dologhoz éppen, bár tudta, hogy ez az Ő projectje is, de valahogy mégsem volt az övé annyira, mint az a londoni, amiről viszont nem mondták ki sosem, hogy az övé.

Ígyhát úgy érzete magát, mint akit mély vízbe dobnak.
Aztán változtatott a véleményén, mert mélyvízben úszni tud, már kiderült.
De ez egy óceánjáró hajó, amiről Őt Amerika és Európa közepén vízbeugrásra kényszerítették.
Kicsit főhősnök felettébb aggódott, nem is akart menni.
De nem volt más választása, viszont volt kb másfél hete felkészülni végül.
Közben még befejezett egyet mást a másik projecten és hagyta Mejdit dolgozni.

Aztán átnézett, kinyomtatott, tanulmányozott és kérdezgetett.
Gabriella tud rajzot olvasni és gyorsan tanul bizonyos helyzetekben.
Egy idő után már egyáltalán nem aggódott. Furcsálta is.
Workshop lesz ez mondták, csak összedugjátok a fejeteket az építészekkel.

Úgyhogy idejött és elmondta és meghallgatta és megoldotta és megvédte.
És igazándiból tényleg nem volt nehéz dolga, még akkor sem amikor a klienssel a Sarayaval egyeztetett(váratlan fordulat volt).
Ők is csak emberek, édes istenem, mindegy hogy mennyi pénz lapul a zsebükben.
Úgyhogy egyeztetett 12 lakosztálytípust, meg 5 szobatípust (nem volt nagy különbség), meg 3 éttermet, meg 4 köztes-pihenős-evős helyet, meg kitalálta a spa-t gyorsan (kicsi nagyon).
Nem, nem Ő tervezte ezeket a helyeket Ő csak elmondta őket, de azt jól csinálta.

Hogy ezek után mi lesz?
Hogy megy-e a következő prezentációra, vagy ott már Mejdi lesz és Gabriella majd az irodában ül és rajzol, nem tudom.
Kicsit örülnék, ha folytathatnám, de annak nem ha az egész hirtelen az én vállamra szakadna.
Kicsit szomorú lennék, ha nem mehetnék be, de inkább húzom a vonalat, mint üljek ott kukán.
Majd meglátjuk, mi lesz, de teljesen mindegy is a most szempontjából.

És most nem azért írja itt ezeket, mert dicsekszik, hanem mert örül nagyon és büszke magára és csak szeretné megosztani ezt és reméli, hogy ti is büszkék vagytok rá.

Jó munkát végzett és az jó érzés.
Teljesen mindegy, hogy mit csinál az ember, hogy utcát söpör vagy rajzol vagy bámi mást, a lényeg az az, hogy az eredmény az olyan, amilyet szeretett volna látni az elején.

És ha ez van, az jó érzés, és ugyanolyan jó érzés bármikor bármit csinálva.
És azt hiszem engem ez motivál bármi van is.

Most épp ez volt, holnap meg más lesz.
Holnap meg majd lehet, hogy annak örülök,
hogy kettő wc van a női mosdóban és nem egy,
és ugyanennyire örülök majd neki.
Tudom, mert már többször kipróbáltam.

Ez volt.
Kedvesek itt az emberek tényleg.

Csókolok mindenkit.

ui.:
egyik este vettem magamnak egy lámpát.
és tele van a táskám török kávéval, mert az nagyon finom.
és természetesen bevásároltam egy újabb fülbevalót.

2007 ndecember 05

Levél Anyának:

Mama,

remélem olvasod,
nincsen semmi baj, csak lemerült a telefonomról a credit, ezért nem tudtál hívni megegyszer
.. és még normalisan el sem tudtam köszönni, mert annyira dühöngtem neked a telefonban.. nade mostmar sokkal jobb..
csak azt sajnálom, hogy ezt nem tudtam megmondani szóban...
és nagyon szeretlek és köszönöm:)
holnapra megoldom a telefonproblémát..
azért ide írok, mert szerintem neked nincsen emil címed..
százezermilliótrillióbillió csókokpuszikölelések.
puszillak
:)

ui.: papa, és téged is nagyonnagyon:)

2007-12-01

2007 december 1.

Koncentrálós csendem van.
De az jó, azt szeretem.
Az azt jelenti, figyelek.

..

A Mikulás fog visszahozni Londonba.
Jó lesz. (és mosolyog)