2007 december 07

A hullámvasutas képzőn ma a nagyon gyorsan,
arccal a föld felé hangulat zuhanást oktatták.

Azt mondták, csak azok mehetnek be,
akiknek a reggeli álma az volt,
hogy kolléganőjük ordít a tárgyaláson folyamatosan,
Ő meg mosolyogva ül ott és próbálja tartani a balanszot,
és várja hogy lefusson a lemez és rá kerüljön a sor.
Miközben úgy érzi két lábbal ugrálnak a kis lelkén valahogy.

Néha a valóságok álmokká válnak.

A másik kitétel a hullafáradság volt.
Simán bejutottam.

Az mai tréningen azzal kisérleteztünk egész nap,
hogy megpróbáltunk
minden egyes hozzánk intézett mondatot támadásnak felfogni.
Remekül sikerült.

Jutalmunk valószínüleg egy kiadós bőgés formájában készülődik a kanyarban.

...

Nade holnap azért tényleg jó lesz,
mert Amszterdam, az majd kimossa a fejemet.