na azért hazamegyek húsvétra, asszem arra.
mert itt szünet van az oviban azon a pénteken meg hétfőn.
úgyhogy én angolosan távozom innen szerda este.
márc19-márc25
úgyhogy a többit otthon megbeszéljük.
(addig azért még lefuttatok itt a blogon még néhány eszmét, az tuti:)
és akkor Cilikém,
legyél szíves számolni velem az esküvődön
csókollak:)
2008-02-28
2008-02-27
2008 február 27-második bejegyzés
és nagyon
végtelenül nagyon
nagyon szeretnék látni
a budapesti tavaszból egy icipicit legalább,
mondjuk éppen most.
...
hát hülye vagyok én?
...
és amikor a másik felét gondolom ennek az egész dolognak,
mármint, hogy itt akarom hagyni a munkámat és az összes lehetőséget,
mikor pont most tanulnám meg azt a pluszt, amiért idejöttem,
akkor miért van ugyanígy értelme ennek a kérdésnek?
...
...
mert nem az érdekel, hogy 60 emberből benne vagyok a 6 kiemeltben,
előléptetéssel, esetleges kis team-mel kecsegtetve,
és nem az érdekel, hogy jövő héten Dubai-ba repülök,
és nem az érdekel, hogy a londoni project valóban mindjárt befejeződik, és ahogy a nagyfőnök mondta, az az én bébim is,
és nem az érdekel, hogy a világ egyik nagy belsőépítész cége nem akar elengedni.
nem ez érdekel legbelül, ezek csak elképesztően jól esnek és nagyon örülök nekik, végtelenül nagyon.
és perszehogy nagyon nehéz őket elengedni, mert rettentő szépen csillognak.
de az érdekel,
hogy úgy érzem cserbenhagyom azt, akitől nagyon sokat tanultam,
hogy eddig megtanultam itt, amit már nagyjából tudtam és most jön az izgi rész,
amit jó lenne még itt megnézni,
hogy kicsit közelebb legyek a befejezéshez, mint az elkezdéshez,
hogy ne érezzem azt, hogy így félbehagyok valamit.
és az is érdekel, hogy a project menedzsment ember azt mondja világpolgár vagy és rolling stone,
és az is érdekel, hogy a nagynagyfőnök a szemembe néz és azt mondja, hogy mint a munkáltatóm egyszerűen nem akar elengedni, de mint a barátom teljesen megérti, amit a szívem diktál.
és az is érdekel, hogy szeretek bemenni minden reggel az irodába és szeretem az embereket ott és Naomira és Adamre nézek és azt gondolom, nagyon fognak hiányozni.. napi nyolc órát...
és bármikor, amikor hátralököm a székem, hogy odaguruljak kérdezni valamit a Mejditől, mostanában összeugrik a szívem, hogy ennek mindjárt vége...
...
végtelenül nagyon
nagyon szeretnék látni
a budapesti tavaszból egy icipicit legalább,
mondjuk éppen most.
...
hát hülye vagyok én?
...
és amikor a másik felét gondolom ennek az egész dolognak,
mármint, hogy itt akarom hagyni a munkámat és az összes lehetőséget,
mikor pont most tanulnám meg azt a pluszt, amiért idejöttem,
akkor miért van ugyanígy értelme ennek a kérdésnek?
...
...
mert nem az érdekel, hogy 60 emberből benne vagyok a 6 kiemeltben,
előléptetéssel, esetleges kis team-mel kecsegtetve,
és nem az érdekel, hogy jövő héten Dubai-ba repülök,
és nem az érdekel, hogy a londoni project valóban mindjárt befejeződik, és ahogy a nagyfőnök mondta, az az én bébim is,
és nem az érdekel, hogy a világ egyik nagy belsőépítész cége nem akar elengedni.
nem ez érdekel legbelül, ezek csak elképesztően jól esnek és nagyon örülök nekik, végtelenül nagyon.
és perszehogy nagyon nehéz őket elengedni, mert rettentő szépen csillognak.
de az érdekel,
hogy úgy érzem cserbenhagyom azt, akitől nagyon sokat tanultam,
hogy eddig megtanultam itt, amit már nagyjából tudtam és most jön az izgi rész,
amit jó lenne még itt megnézni,
hogy kicsit közelebb legyek a befejezéshez, mint az elkezdéshez,
hogy ne érezzem azt, hogy így félbehagyok valamit.
és az is érdekel, hogy a project menedzsment ember azt mondja világpolgár vagy és rolling stone,
és az is érdekel, hogy a nagynagyfőnök a szemembe néz és azt mondja, hogy mint a munkáltatóm egyszerűen nem akar elengedni, de mint a barátom teljesen megérti, amit a szívem diktál.
és az is érdekel, hogy szeretek bemenni minden reggel az irodába és szeretem az embereket ott és Naomira és Adamre nézek és azt gondolom, nagyon fognak hiányozni.. napi nyolc órát...
és bármikor, amikor hátralököm a székem, hogy odaguruljak kérdezni valamit a Mejditől, mostanában összeugrik a szívem, hogy ennek mindjárt vége...
...
2008 február 27.
sűrűség van.
sűrű sötét világosság.
és ez jó, csak a blogírást nehezíti.
ti meg csak kattintotok, én meg nem vagyok itt újfajta informaciókkal.
nem vagyok, mert az elmúlt napokban figyelni kellett.
figyelni kell még most is.
nehéz eldönteni, hogy mi a jó.
azt is hogy meddig.
azt is hogy mikortól.
van olyan, hogy az ember eldönt valamit
és valahogy mégsem játszik semmi a kezére.
pedig meg van győződve.
és még mindig megvagyok.
de egyszer egy barátom azt mondta, végig kell csinálni a dolgokat.
egy tanárom meg azt mondta, te semmit nem fejezel be.
már tudom, hogy végig kell játszani a dolgokat,
csak tudnom kell kiválasztani,
hogy pontosan, melyik dolgokat.
és tudom, hogy be tudok fejezni dolgokat,
csak tudnom kell pontosan,
hol van a vége.
és akkor ott.
ott, amikor érzem, hogy nyugodt a szívem.
hogy megtettem mindent.
és ezt akarom érezni,
de nem érzem ezt,
és ez rossz, azt hittem nem lesz ez.
azt érzem,
hogy félbehagyok valamit,
aminek majdnem a végén vagyok,
és ráadásul valami olyat, ami nagyon jó felé visz.
és ez nem jó így.
nem fogok itt maradni, és nem fogok itt élni.
haza fogok költözni és nem is olyan sokára.
azért mert ott a helyem.
ez biztos.
de az is, hogy nem március végén van vége.
és nem ukmukfuk.
márciustól,
minden hónapban egyszer otthon leszek,
minimum egy hétvégét, de valószínüleg többet,
mert semmi kedvem elmulasztani a tavaszt és a nyarat.
erre fogok költeni és teszek a spórolásra.
de lakni októberben érkezem.
ez lett.
a 31. születésnapomra pedig mindenkit szeretettel várok.
október végén.
otthon, Budapesten.
Elugrottam az oroszlán szájától,
de most kell egy kis idő, amíg a lábam a hídra érkezik.
(a mondat megértéséhez ajánlott az
Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag megtekintése)
..
és ráadásul a filmben látható Petra,
ami Ammantól 2 óra autóútra van.
vicces.
(kicsit éppen többet is gondolok erről,
mint vicces, de nem írom ide.
csak a vezérszavakat,
hogy emlékezzek, a hirtelen megvillant
életösszeesküvéselméletemre:
grál, Petra, oroszlán, az oroszlán szája, híd)
sűrű sötét világosság.
és ez jó, csak a blogírást nehezíti.
ti meg csak kattintotok, én meg nem vagyok itt újfajta informaciókkal.
nem vagyok, mert az elmúlt napokban figyelni kellett.
figyelni kell még most is.
nehéz eldönteni, hogy mi a jó.
azt is hogy meddig.
azt is hogy mikortól.
van olyan, hogy az ember eldönt valamit
és valahogy mégsem játszik semmi a kezére.
pedig meg van győződve.
és még mindig megvagyok.
de egyszer egy barátom azt mondta, végig kell csinálni a dolgokat.
egy tanárom meg azt mondta, te semmit nem fejezel be.
már tudom, hogy végig kell játszani a dolgokat,
csak tudnom kell kiválasztani,
hogy pontosan, melyik dolgokat.
és tudom, hogy be tudok fejezni dolgokat,
csak tudnom kell pontosan,
hol van a vége.
és akkor ott.
ott, amikor érzem, hogy nyugodt a szívem.
hogy megtettem mindent.
és ezt akarom érezni,
de nem érzem ezt,
és ez rossz, azt hittem nem lesz ez.
azt érzem,
hogy félbehagyok valamit,
aminek majdnem a végén vagyok,
és ráadásul valami olyat, ami nagyon jó felé visz.
és ez nem jó így.
nem fogok itt maradni, és nem fogok itt élni.
haza fogok költözni és nem is olyan sokára.
azért mert ott a helyem.
ez biztos.
de az is, hogy nem március végén van vége.
és nem ukmukfuk.
márciustól,
minden hónapban egyszer otthon leszek,
minimum egy hétvégét, de valószínüleg többet,
mert semmi kedvem elmulasztani a tavaszt és a nyarat.
erre fogok költeni és teszek a spórolásra.
de lakni októberben érkezem.
ez lett.
a 31. születésnapomra pedig mindenkit szeretettel várok.
október végén.
otthon, Budapesten.
Elugrottam az oroszlán szájától,
de most kell egy kis idő, amíg a lábam a hídra érkezik.
(a mondat megértéséhez ajánlott az
Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag megtekintése)
..
és ráadásul a filmben látható Petra,
ami Ammantól 2 óra autóútra van.
vicces.
(kicsit éppen többet is gondolok erről,
mint vicces, de nem írom ide.
csak a vezérszavakat,
hogy emlékezzek, a hirtelen megvillant
életösszeesküvéselméletemre:
grál, Petra, oroszlán, az oroszlán szája, híd)
2008-02-23
2008 február 23.
Tessék ezt találtam egy másik blogon, az el ne felejtsük címszó alatt:
"Az emberek között éppolyan nyomorék az,
akinek szárnyai vannak, mint akinek hiányzik a két karja"
(Karinthy Frigyes)
és persze értem én, és nagyon szíven is ütött és hogy tényleg és jaj.
de
de kicsit továbbgondoltam.
hogy miért van így?
és hogy van ez pontosan?
és akkor melyik a jobb?
1.ha ez úgy van, hogy csak szárnyaid vannak és nincsenek karjaid.
2.ha vannak karjaid és szárnyaid is.
3.ha csak karjaid vannak.
1. ha az első eset áll fent és szárnyakkal karok nélkül élsz egy világban, ami szárnyaknélkülre, de karok használatára van kitalálva.
akkor tényleg mindig kívülálló leszel és nem azért mert neked másod van,
hanem azért, mert nem lesz meg az eszközöd megtapasztalni csomó mindent,
amihez igenis kellenek a karok.
nem fogsz megtapintani soha semmit, nem fogod a markodba fogni, nem fognak rákulcsolódni az ujjaid
vagy ha a karoknál maradunk a karjaid sosem fognak átfogni senki és megölelni.
szárnyakkal az valahogy nem lehet, csak beburkolni,
és míg egy hosszú ölelés nagyon nagyon tud kellemes lenni,
addig egy hosszú szárnyakba burkolózás egyszerűen megfullaszthatja a másikat.
3. ha csak karjaid vannak, sosem fogod megérteni milyen elrepülni helyekre, ahova a lábad nem visz el. sosem fogod megtudni, hogy milyen egyszerűen át lehet hidalni távolságokat ha repülsz (a saját szárnyaiddal), és nem fárasztóan gyalogolsz.
természetesen eljuthatsz bizonyos megállókba gyalog is, csak sokkal hosszabb ideig tart és sokkal jobban elfáradsz a végére.
sosem fogod megtapasztalni, hogy bizonyos akadályok, amiket te hegynek látsz valójában apró kis dombok, és sokkal nagyobbak vannak, amiken viszont átrepülni nehéz.
sosem fogsz annyira messzire látni, mert nem tudsz felrepülni.
de butaság azt is gondolni, hogyha szárnyaid vannak akkor te mindent látsz és jobban.
fentről sem lehet az egészet látni..
az apró egészen közeli részletekről (amik magukban rejtik az egészet..ezt a vigaszdíj a szárnyak elvesztéséért) pedig ne is beszéljünk.
mondjuk csak azt, hogy más a dinamika, más a perspektíva és más a közeg, amiben mozogni kell.
minden nézőpont kérdése.
ugyanolyan tiszteletet érdemel, aki szárnyak nélkül születik és végiggyalogolja az életének a hegyeit és a völgyeit, mint az aki szárnyakkal és hatalmas magasságokba repül, hogy aztán hatalmas mélységekbe ereszkedjen.
ugyanazt az utat járják be. a végére mindenki ugyanolyan fáradt és elégedett lesz, ha végigjárta a térképét.
ugyanazzal a gondolattal halunk meg.
a végén is és a mindennapi problémáinkban is, újra és újra.
2. ha szárnyaid is vannak és kezeid is, az azt jelenti, hogy lehetőséget kaptál megtapasztalni mindkettőt.
és seggfej vagy ha valamelyiket nem használod.
mindkettőnek megvan a helye és az ideje mindig.
és ha valamelyikkel nem gyakorolsz elsorvad, elgyengül.
és aztán örökké lehet sajnálni és nyavajogni rajta.
és érezni, hogy hiányzik... valamelyik.
megkaptad a lehetőséget a választásra és egy teljesebb rálátásra, miért dobnád el magadtól?
a homokszemcséktől a felhők tetetjén üldögélő vízcseppig.
a hosszú öleléstől a repülésig.
ez egy másfajta teljesség:
a két út tökéletlen megismerésének teljessége,
ami azt jelenti, hogy ez egy harmadik, kevésbé járt.
legalábbis azt gondolod.. amíg el nem indulsz rajta szabadon.
ui.:
és senki nem mondja, hogy könnyű.
egyik opció sem az.
"Az emberek között éppolyan nyomorék az,
akinek szárnyai vannak, mint akinek hiányzik a két karja"
(Karinthy Frigyes)
és persze értem én, és nagyon szíven is ütött és hogy tényleg és jaj.
de
de kicsit továbbgondoltam.
hogy miért van így?
és hogy van ez pontosan?
és akkor melyik a jobb?
1.ha ez úgy van, hogy csak szárnyaid vannak és nincsenek karjaid.
2.ha vannak karjaid és szárnyaid is.
3.ha csak karjaid vannak.
1. ha az első eset áll fent és szárnyakkal karok nélkül élsz egy világban, ami szárnyaknélkülre, de karok használatára van kitalálva.
akkor tényleg mindig kívülálló leszel és nem azért mert neked másod van,
hanem azért, mert nem lesz meg az eszközöd megtapasztalni csomó mindent,
amihez igenis kellenek a karok.
nem fogsz megtapintani soha semmit, nem fogod a markodba fogni, nem fognak rákulcsolódni az ujjaid
vagy ha a karoknál maradunk a karjaid sosem fognak átfogni senki és megölelni.
szárnyakkal az valahogy nem lehet, csak beburkolni,
és míg egy hosszú ölelés nagyon nagyon tud kellemes lenni,
addig egy hosszú szárnyakba burkolózás egyszerűen megfullaszthatja a másikat.
3. ha csak karjaid vannak, sosem fogod megérteni milyen elrepülni helyekre, ahova a lábad nem visz el. sosem fogod megtudni, hogy milyen egyszerűen át lehet hidalni távolságokat ha repülsz (a saját szárnyaiddal), és nem fárasztóan gyalogolsz.
természetesen eljuthatsz bizonyos megállókba gyalog is, csak sokkal hosszabb ideig tart és sokkal jobban elfáradsz a végére.
sosem fogod megtapasztalni, hogy bizonyos akadályok, amiket te hegynek látsz valójában apró kis dombok, és sokkal nagyobbak vannak, amiken viszont átrepülni nehéz.
sosem fogsz annyira messzire látni, mert nem tudsz felrepülni.
de butaság azt is gondolni, hogyha szárnyaid vannak akkor te mindent látsz és jobban.
fentről sem lehet az egészet látni..
az apró egészen közeli részletekről (amik magukban rejtik az egészet..ezt a vigaszdíj a szárnyak elvesztéséért) pedig ne is beszéljünk.
mondjuk csak azt, hogy más a dinamika, más a perspektíva és más a közeg, amiben mozogni kell.
minden nézőpont kérdése.
ugyanolyan tiszteletet érdemel, aki szárnyak nélkül születik és végiggyalogolja az életének a hegyeit és a völgyeit, mint az aki szárnyakkal és hatalmas magasságokba repül, hogy aztán hatalmas mélységekbe ereszkedjen.
ugyanazt az utat járják be. a végére mindenki ugyanolyan fáradt és elégedett lesz, ha végigjárta a térképét.
ugyanazzal a gondolattal halunk meg.
a végén is és a mindennapi problémáinkban is, újra és újra.
2. ha szárnyaid is vannak és kezeid is, az azt jelenti, hogy lehetőséget kaptál megtapasztalni mindkettőt.
és seggfej vagy ha valamelyiket nem használod.
mindkettőnek megvan a helye és az ideje mindig.
és ha valamelyikkel nem gyakorolsz elsorvad, elgyengül.
és aztán örökké lehet sajnálni és nyavajogni rajta.
és érezni, hogy hiányzik... valamelyik.
megkaptad a lehetőséget a választásra és egy teljesebb rálátásra, miért dobnád el magadtól?
a homokszemcséktől a felhők tetetjén üldögélő vízcseppig.
a hosszú öleléstől a repülésig.
ez egy másfajta teljesség:
a két út tökéletlen megismerésének teljessége,
ami azt jelenti, hogy ez egy harmadik, kevésbé járt.
legalábbis azt gondolod.. amíg el nem indulsz rajta szabadon.
ui.:
és senki nem mondja, hogy könnyű.
egyik opció sem az.
2008-02-20
2008 februar 20
azt utalom a legjobban,
amikor valaki vegiggorgeti, amit irtam
es azt mondja
jessszus, mar megint mennyit irt,
nem olvasom el..
tul hosszu..
majd ha rovideket ir..
1. ilyenkor eszre sem veszi, hogy egy egy sorban
csak egy szo van....
2. azt sem, hogy eleg keskeny az oszlop amibe irok
3. mi a fenenek kattint ide, ha nem erdekli...
nem fogom kikerdezni, reg tul vagyok mar ezen...
5. es elnezest azoktol,
akik szeretik ezt es koszonet is nekik,
hogy elolvassak es nem vetik a szememre,
ha hosszu irok..
es vegul is azt hiszem,
mostanra tenyleg csak ok maradtak..:)
csak ugy frusztral ez a dolog,
mindig mikor sokat irok, vegiggorgetem
es kicsit osszeugrik a szivem, ha hosszu..
jaj, nem fog nekik tetszeni..
jaj, nem fogjak elolvasni...
es nem akarom ezt erezni...
nnnaaa, maris sokkal jobb..:)
amikor valaki vegiggorgeti, amit irtam
es azt mondja
jessszus, mar megint mennyit irt,
nem olvasom el..
tul hosszu..
majd ha rovideket ir..
1. ilyenkor eszre sem veszi, hogy egy egy sorban
csak egy szo van....
2. azt sem, hogy eleg keskeny az oszlop amibe irok
3. mi a fenenek kattint ide, ha nem erdekli...
nem fogom kikerdezni, reg tul vagyok mar ezen...
4. baratkozni sem kell velem..
neha sokat is beszelek...
(nehaaa????)
5. es elnezest azoktol,
akik szeretik ezt es koszonet is nekik,
hogy elolvassak es nem vetik a szememre,
ha hosszu irok..
es vegul is azt hiszem,
mostanra tenyleg csak ok maradtak..:)
csak ugy frusztral ez a dolog,
mindig mikor sokat irok, vegiggorgetem
es kicsit osszeugrik a szivem, ha hosszu..
jaj, nem fog nekik tetszeni..
jaj, nem fogjak elolvasni...
es nem akarom ezt erezni...
nnnaaa, maris sokkal jobb..:)
2008 februar 20
olyanokat almodom, hogy csuhaj..
ma peldaul egy egesz hosszu japan rajzfilmet,
ahol a nagydarab fo pokemon,
kinyirt ket kisebbet,
de igazandibol mindekettonek 50 lelke volt
es egyenkent kellett veluk megkuzdenie.
es nem gonoszsagbol tette, csak mert ez volt a feladata
es ezt mindenki tudta es senki nem haragudott,
es en akkor ertem oda, amikor az masodik kicsi pokemon
az utolso lelkevel elmenekult, es egy agon huzta meg magat,
volt ket kis baratja is, az egyik egy kis zummogo,
a masik egy kis puha jatekmaci.
es amikor odaertem,
azt hiszem valamifele harcos voltam, emberformaju..
talan csaj..
na, akkor a nagydarab pokemonnal kezdtem el beszelgetni,
aki azt mondta,
hogy ez volt a feladata,
es elmenekult a kicsi pokemon mielott O befejezhette volna,
szoval most meg kell keresnie
es kicsi veres labnyomokat lattam a foldon,
kozvetlenul az alufolia talkak es a kiborult tzatziki mellett...
es lattam a kicsi pokemont is kisse savanyu abrazattal uldogelni egy faagon
a ket kis baratjaval.
nem tudtam, melyiknek van igaza.
sajnaltam a kicsi pokemont.
es tudtam, hogy rendben van hogy meguszta,
azt jelenti, O erosebb vagy masmilyenebb a tobbinel,
akik csak idejottek es hagytak magukat meghalatni.
o is megharcolta amit meg kellett..
aztan inkabb elni akart..
aztan valahogy ereztem,
hogy a nagy pokemon lenyugszik
es valahogy elfelejti...
meg egy kicsit ideig erzi, hogy volt ott valami..
de mar nem fontos...
tudoood,
mikor a gyilkolos szornyek egyszercsak megtorpannak,
mert valahogy torlodik a parancs..
na ilyeneket..
szines szep szeles vasznut.
van egy masik is..
ott egy fekete galamb menekul el egy teljesen feher szobabol,
miutan kihullot majdnem az osszes tolla es hamuva valt a foldon..
de aztan lezuhan a csillarrol ahova felult, amikor beszallt
es a fold folott megiscsak szallni kezd
az utolso pillanatban
es kiszall a nyitott teraszajton
es elkezdek osszetakaritani
es emberek jonnek es segitenek, de nem fejezik be
csak leteritik egy szonyeggel vegul,
ami viszont piros nagymintas
en meg csodalkozom, hogy ez itt igy megy...
de vegul is nem az en hazam..
nem en csinalom a szokasokat..
na meg ezt is..
szerintem ugyanazt jelentik...
ps:
csordi, megkerhetlek,
hogy most ne orvendeztess meg a Te almaiddal?
:)
pusz
ma peldaul egy egesz hosszu japan rajzfilmet,
ahol a nagydarab fo pokemon,
kinyirt ket kisebbet,
de igazandibol mindekettonek 50 lelke volt
es egyenkent kellett veluk megkuzdenie.
es nem gonoszsagbol tette, csak mert ez volt a feladata
es ezt mindenki tudta es senki nem haragudott,
es en akkor ertem oda, amikor az masodik kicsi pokemon
az utolso lelkevel elmenekult, es egy agon huzta meg magat,
volt ket kis baratja is, az egyik egy kis zummogo,
a masik egy kis puha jatekmaci.
es amikor odaertem,
azt hiszem valamifele harcos voltam, emberformaju..
talan csaj..
na, akkor a nagydarab pokemonnal kezdtem el beszelgetni,
aki azt mondta,
hogy ez volt a feladata,
es elmenekult a kicsi pokemon mielott O befejezhette volna,
szoval most meg kell keresnie
es kicsi veres labnyomokat lattam a foldon,
kozvetlenul az alufolia talkak es a kiborult tzatziki mellett...
es lattam a kicsi pokemont is kisse savanyu abrazattal uldogelni egy faagon
a ket kis baratjaval.
nem tudtam, melyiknek van igaza.
sajnaltam a kicsi pokemont.
es tudtam, hogy rendben van hogy meguszta,
azt jelenti, O erosebb vagy masmilyenebb a tobbinel,
akik csak idejottek es hagytak magukat meghalatni.
o is megharcolta amit meg kellett..
aztan inkabb elni akart..
aztan valahogy ereztem,
hogy a nagy pokemon lenyugszik
es valahogy elfelejti...
meg egy kicsit ideig erzi, hogy volt ott valami..
de mar nem fontos...
tudoood,
mikor a gyilkolos szornyek egyszercsak megtorpannak,
mert valahogy torlodik a parancs..
na ilyeneket..
szines szep szeles vasznut.
van egy masik is..
ott egy fekete galamb menekul el egy teljesen feher szobabol,
miutan kihullot majdnem az osszes tolla es hamuva valt a foldon..
de aztan lezuhan a csillarrol ahova felult, amikor beszallt
es a fold folott megiscsak szallni kezd
az utolso pillanatban
es kiszall a nyitott teraszajton
es elkezdek osszetakaritani
es emberek jonnek es segitenek, de nem fejezik be
csak leteritik egy szonyeggel vegul,
ami viszont piros nagymintas
en meg csodalkozom, hogy ez itt igy megy...
de vegul is nem az en hazam..
nem en csinalom a szokasokat..
na meg ezt is..
szerintem ugyanazt jelentik...
ps:
csordi, megkerhetlek,
hogy most ne orvendeztess meg a Te almaiddal?
:)
pusz
2008-02-19
2008 februar 19
marmint a blogom kicsit...
en szigoruan a kovetkezo orara redukaltam a koncentralast
es aztan a kovetkezore es aztan a kovetkezore...
nem megy maskepp..
sokminden tortenik, es varniuk kell egymasra,
hogy jo fele vigyenek.
ugyhogy velem minden jol mukodik.
kicsit azert be-fel vagyok porpgve,
de most nyugis het kovetkezik, az jo.
marcius 6-an Dubai,
megkerdeztek van-e kedvem menni..
mert a Mejdinek meglett kozben az utlevele..
de kozben, meg teljesen ertelmes dolog lenne mennem.
mert akkor O is meg en is..
legalabb egy kis atvezetes..
meg levezetes..
meg mindig nem mondtam fel..
lassan itt az ideje..
nem konnyitik meg..
meg tudatalatt sem.
azert nem,
egyaltalane nem sirok ezen.
csondben figyelek a bentre,
hogy kideruljon, merre...
...
en szigoruan a kovetkezo orara redukaltam a koncentralast
es aztan a kovetkezore es aztan a kovetkezore...
nem megy maskepp..
sokminden tortenik, es varniuk kell egymasra,
hogy jo fele vigyenek.
ugyhogy velem minden jol mukodik.
kicsit azert be-fel vagyok porpgve,
de most nyugis het kovetkezik, az jo.
marcius 6-an Dubai,
megkerdeztek van-e kedvem menni..
mert a Mejdinek meglett kozben az utlevele..
de kozben, meg teljesen ertelmes dolog lenne mennem.
mert akkor O is meg en is..
legalabb egy kis atvezetes..
meg levezetes..
meg mindig nem mondtam fel..
lassan itt az ideje..
nem konnyitik meg..
meg tudatalatt sem.
azert nem,
egyaltalane nem sirok ezen.
csondben figyelek a bentre,
hogy kideruljon, merre...
...
2008-02-15
2008 február 15.
valami miatt a blogom betűtípust váltot,
de most megszereltem csak valami a címmel nem ugyanaz...
és hiányzik a SASA linkje :(
hmmm..
nem szeretem a hirtelen változásokat..
nade, jelentem visszaértem,
tegnap volt napfelkelte,
meg holt-tenger,
meg utazás,
meg minden, ami kell,
és egyszercsak pislogás közben elaludtam a repülőn,
ami annyira váratlanul ért,
hogy legközelebb arra ébredtem fel,
hogy tátott szájjal, hátravetett fejjel
HORKOLOK a biznisz klasszon.
..
ne nevess...na jó, de.
...
aztán haza is értem, és
röpke 12 órás alvás után kacagva értem az irodába,
még a negyed órás szokásos késés is elkerült...
na ezt nem fogom tudni tartani,
de a 12 órás alvást azért beiktatnám hetente egyszer.
tegnap valahogy egy nap alatt jó kétnapnyi történt...
"mert minden relatív, vagy éppen negatív,
de semmiképp se jóóóóó...."
na jó ezt nem én írtam, hanem a nyesőmari.
csókolom
(nem, az egy másik együttes..)
de most megszereltem csak valami a címmel nem ugyanaz...
és hiányzik a SASA linkje :(
hmmm..
nem szeretem a hirtelen változásokat..
nade, jelentem visszaértem,
tegnap volt napfelkelte,
meg holt-tenger,
meg utazás,
meg minden, ami kell,
és egyszercsak pislogás közben elaludtam a repülőn,
ami annyira váratlanul ért,
hogy legközelebb arra ébredtem fel,
hogy tátott szájjal, hátravetett fejjel
HORKOLOK a biznisz klasszon.
..
ne nevess...na jó, de.
...
aztán haza is értem, és
röpke 12 órás alvás után kacagva értem az irodába,
még a negyed órás szokásos késés is elkerült...
na ezt nem fogom tudni tartani,
de a 12 órás alvást azért beiktatnám hetente egyszer.
tegnap valahogy egy nap alatt jó kétnapnyi történt...
"mert minden relatív, vagy éppen negatív,
de semmiképp se jóóóóó...."
na jó ezt nem én írtam, hanem a nyesőmari.
csókolom
(nem, az egy másik együttes..)
2008 február 15
hamarosan visszatérek a rövidebb bejegyzésekhez,
csak az ufo-k elvitték az agyamat...
vagy valamit, ami ahhoz kell.
és rakok fel képeket is, de azt lehet, hogy a másikra.
na és most megszerelem a limkeket oldalt,
mert nincs mese se.
csak az ufo-k elvitték az agyamat...
vagy valamit, ami ahhoz kell.
és rakok fel képeket is, de azt lehet, hogy a másikra.
na és most megszerelem a limkeket oldalt,
mert nincs mese se.
2008 február 19
tudooom,
nem írogatok mostanában..
de tele van a fejem meg a lelkem mindenfélével.
meg sokminden történik.
Amman:
jól sikerült, mindenféle szempontból, mondjuk az információkat egyenlőre még nem sikerült átpasszolnom Mejdinek, ami kicsit aggaszt, nade a héten mindenképp.
Iroda, munkahely:
ha tényleg haza akarok menni, akkor lassan itt az ideje felmondanom, mondjuk ezen a héten esedékes, de legkésőbb jövő héten mindenképp.
És egy új álláshoz, új portfolió kell, amit viszont nem lesz olyan vicces itt az ágyban fekve összefotosoppolni... mindthogy a konyha.. hmm, a konyha mostanában nem barátságos hely, sajnos... hanem gyomorösszeugrós-elszomorodós... nade ez majd megoldódik és köze nincs a munkahelyemhez....
Élet, világ, szerelem:
azt hiszem londoni életem egyik legjobb hétvégéjét történt ezen a hétvégén.
voltunk bowlingozni kollégákkal, amiről egyáltalán egyetlen egy százaléknyit sem gondoltam volna, hogy jó lesz.
aztán James kalauzolásával felbukkantunk egy helyen, amivel azonnal szerelembe estem.
aztán szombat reggel megjött az Anita, és egész nap hajnal háromig gyúrtuk a várost, és ismeretlen emberekkel remekül mulattunk és felkavarodott jól ott a bent egy pillanatra.
hogy jó ez a város és mégiscsak vannak benne emberek, akik megérintenek, mégha kicsit elmebetegek is.
aztán vasárnap ismét nekiláttunk és haza sem értünk éjfélig, Anita viszont addigra új bőrdzsekiben.
és csak beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk és vihogtunk és beszéltünk és vihogtunk.
jó volt. nagyon.
és annyi minden van a fejemben,
hogy még mindig csak ez a naplózás van itt,
és semmi mélyenszántás.
nem írogatok mostanában..
de tele van a fejem meg a lelkem mindenfélével.
meg sokminden történik.
Amman:
jól sikerült, mindenféle szempontból, mondjuk az információkat egyenlőre még nem sikerült átpasszolnom Mejdinek, ami kicsit aggaszt, nade a héten mindenképp.
Iroda, munkahely:
ha tényleg haza akarok menni, akkor lassan itt az ideje felmondanom, mondjuk ezen a héten esedékes, de legkésőbb jövő héten mindenképp.
És egy új álláshoz, új portfolió kell, amit viszont nem lesz olyan vicces itt az ágyban fekve összefotosoppolni... mindthogy a konyha.. hmm, a konyha mostanában nem barátságos hely, sajnos... hanem gyomorösszeugrós-elszomorodós... nade ez majd megoldódik és köze nincs a munkahelyemhez....
Élet, világ, szerelem:
azt hiszem londoni életem egyik legjobb hétvégéjét történt ezen a hétvégén.
voltunk bowlingozni kollégákkal, amiről egyáltalán egyetlen egy százaléknyit sem gondoltam volna, hogy jó lesz.
aztán James kalauzolásával felbukkantunk egy helyen, amivel azonnal szerelembe estem.
aztán szombat reggel megjött az Anita, és egész nap hajnal háromig gyúrtuk a várost, és ismeretlen emberekkel remekül mulattunk és felkavarodott jól ott a bent egy pillanatra.
hogy jó ez a város és mégiscsak vannak benne emberek, akik megérintenek, mégha kicsit elmebetegek is.
aztán vasárnap ismét nekiláttunk és haza sem értünk éjfélig, Anita viszont addigra új bőrdzsekiben.
és csak beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk és vihogtunk és beszéltünk és vihogtunk.
jó volt. nagyon.
és annyi minden van a fejemben,
hogy még mindig csak ez a naplózás van itt,
és semmi mélyenszántás.
2008-02-11
2008 februar 12
woohahahah...
talaltam egy csatornat a tv-n amin Tom es Jerry megy.
Cilikem millio puszi:)
talaltam egy csatornat a tv-n amin Tom es Jerry megy.
Cilikem millio puszi:)
2008 februar 12
annyira ol kijovunk a kinai kolleganovel, hogy jol erzem magam.
holnap meg egy hosszu nap, egyeztetes az elektromos konzulenssel.
a gepesszel egy egesz nap, ment a megbeszeles..szobakrol.lakosztalyokra..es a 10 public areas..
addig Josephine az elektromos tervezot nyuzta. ugyhogy holnap cserelunk.
ezek a hirek
ah, meg meg az is, hogy aztan este Hassan ad hoc meglepetes turara vitt benunket, a teljes sotetsegbe burkolozottholt tengerhez, ami igazandibol a feje tetejere forditott szodoma es gomora-bol lett, valoszinuleg Loth sobalvannya valt felesege az evezredek folyaman mar szepen beleoldodott a helyzetbe.
aztan elvitt bennunket vacsorazni a kedvenc ettermebe is.
es nagyon jol ereztuk magunkat. vihogtunk egy csomot. Josephinnel semmi baj, mindaddig, amig nemvagy mas velemenyen.. dee igazaandibol, mintha tenyleg sokkal oldottabb lenne, talan mostmar nem gondolja, hogy en csak egy hulye vagyok, akit veltlenul kuldtek biznisztripre. na es ez jo.
meg azt i elhataroztuk, hogy szerda hajalban napfelkeltet nezunk a holtengernel, mielott reggel 9-kor becsekolunk a repuloterre, merthogy tenyleg nemnagyon latunk belole semmit. es az ut oda csak egy ora es vissza a reptere is..ugyhogy 5.30 kor indulas van. vicces lesz:)
de latuka negyhold hidjat a vizen, meg csomo csillagot, meg azt a furcsa szokast, hogy fiatalok autoval piknikelni mennek este a forgalmas ut melle, ami a tenger mellet vezet.
vegul is ez egy csupa ko csupa beton varos-orszag, ugyhogy ertem, hogy ez jo..csak egy masik videkrol jove, ahol mondjuk vannak fak normalisan, onnan nezve erdekes.
es meg azt a megallapitast is tettem magamban ma ezalatt a kis tura alatt, hogy ok, Jordania egy orszag es Amman egy varos.. es Budapest egy varos es Magyarorszag orszag.. de London igazandibol orszag es nem varos.
egy orszagsuritmeny... pont mintha mindennap ebedre leves helyett mondjuk egy nagy tubus gulyaskremet kellene egyszerre a szadba gyomoszolnod es megenned.
holnap meg egy hosszu nap, egyeztetes az elektromos konzulenssel.
a gepesszel egy egesz nap, ment a megbeszeles..szobakrol.lakosztalyokra..es a 10 public areas..
addig Josephine az elektromos tervezot nyuzta. ugyhogy holnap cserelunk.
ezek a hirek
ah, meg meg az is, hogy aztan este Hassan ad hoc meglepetes turara vitt benunket, a teljes sotetsegbe burkolozottholt tengerhez, ami igazandibol a feje tetejere forditott szodoma es gomora-bol lett, valoszinuleg Loth sobalvannya valt felesege az evezredek folyaman mar szepen beleoldodott a helyzetbe.
aztan elvitt bennunket vacsorazni a kedvenc ettermebe is.
es nagyon jol ereztuk magunkat. vihogtunk egy csomot. Josephinnel semmi baj, mindaddig, amig nemvagy mas velemenyen.. dee igazaandibol, mintha tenyleg sokkal oldottabb lenne, talan mostmar nem gondolja, hogy en csak egy hulye vagyok, akit veltlenul kuldtek biznisztripre. na es ez jo.
meg azt i elhataroztuk, hogy szerda hajalban napfelkeltet nezunk a holtengernel, mielott reggel 9-kor becsekolunk a repuloterre, merthogy tenyleg nemnagyon latunk belole semmit. es az ut oda csak egy ora es vissza a reptere is..ugyhogy 5.30 kor indulas van. vicces lesz:)
de latuka negyhold hidjat a vizen, meg csomo csillagot, meg azt a furcsa szokast, hogy fiatalok autoval piknikelni mennek este a forgalmas ut melle, ami a tenger mellet vezet.
vegul is ez egy csupa ko csupa beton varos-orszag, ugyhogy ertem, hogy ez jo..csak egy masik videkrol jove, ahol mondjuk vannak fak normalisan, onnan nezve erdekes.
es meg azt a megallapitast is tettem magamban ma ezalatt a kis tura alatt, hogy ok, Jordania egy orszag es Amman egy varos.. es Budapest egy varos es Magyarorszag orszag.. de London igazandibol orszag es nem varos.
egy orszagsuritmeny... pont mintha mindennap ebedre leves helyett mondjuk egy nagy tubus gulyaskremet kellene egyszerre a szadba gyomoszolnod es megenned.
level szuloknek
:) papa mama,
email! millio puszik
ui.:lassan ezt nevezhetjuk tradicionak, hogy innen irok a szuloknek:)
email! millio puszik
ui.:lassan ezt nevezhetjuk tradicionak, hogy innen irok a szuloknek:)
2008-02-10
ujabb jelenteesek.
9eloree is bocsaanaat, ha felregepelek nehany dolgot, casak nem olyan konnyu kivenni itt a TV-n, hogy mit irok.
igen mg mindig ezen lovagolok, mert nagyon viccesnk talalom..sot ha lanatok, hogy kifejlesztettem kb. 1 perc alat a tokeletspoziturat a netezeshez..
elmeselm, hogy legalabb el lehessen kepzelni.
ittulok kb.40 cm-re a keprnyotol, ami a minibar tetejen van.a minibar egy szekreny, kb 1,20 m magas..szoval ideraktam a szeket raktam egy parnat a tamlara sratelepedtem..a labam az ulesen pihen. a teerdeme egyensulyozom a bilentyuzetet, mikozben spicelek, hogy eleg magasan legyen... ah..ha keresztbe rakom a labam, akkorkenyelmeseb, csak ne m annyira stabil..koomolyan gondolkozom, hogy ezzel a klaviatura egyesulyozo szamal jelentekzem a cirkusba es korbeutazom a vilagot..
esetleg tehetos bizniszmeneknek adhatnek orakat.. mondjuk inkabb bizniswomeneknek.
na mi is volt ma meg.
ropke negy ora alvas utan nyomtunk egy 11 oras miitinget. es beszelte mis vegig, mert most szimultanban konzultalunk. Jsephine is az o hoteljevel es en is az enyemmel. ugyhogy teljesen jol vagyok.
josephinel teljesn jol kijovunk, ugyhogy nyugodt es kiengyensulyozotkis napom volt. nemkelett senkivel tagalnom utana es nem olt versenyhelyzet, csak tettuk a dolgunkat.
az is kiderult hoy meg egy napot kel maradnunk. ugyhogy csak szerdan repulunk vissza, ami vegul is nem olyan nagy baj.
holnap a landscape designerek przentalnak, ugyhogy mindketen nagyon nagyon rmeljuk, hogy marad egy kis idonk, ha masra nem ha t avarosban korulnezni.
m avacsoraztunk is egyutt, cssak ketten es teljesen szorakoztto volt..nevetgelunk.
jol van. sot kerdzgetett egy csomo mindent a magyar konyharol..teljesen meglepett. es rantott velot ettem eloetelnek es aztan valami nagy steaket... kell a hus, kell a foldeles.:)
szoval minden szep es jo es remelm igyis marad.
na mostmar kicsitkezd ez itt kenyelmetlen lenni..)
ugyogy megyk s belehajtogatom magam a kadba.
mondjuk en meg mindig jobban jarok ezel a kaddal, miint az eyik nayon kedves ismerosom ,aki ha beleul a kadjaba, akkor a labat bele kellrakni a mosdoba, hoogy elferjen...
eleg faradt vagyok..csak a tenyek ozlesere maradt itt nemi energia.
cssok mindenkinek:)
9eloree is bocsaanaat, ha felregepelek nehany dolgot, casak nem olyan konnyu kivenni itt a TV-n, hogy mit irok.
igen mg mindig ezen lovagolok, mert nagyon viccesnk talalom..sot ha lanatok, hogy kifejlesztettem kb. 1 perc alat a tokeletspoziturat a netezeshez..
elmeselm, hogy legalabb el lehessen kepzelni.
ittulok kb.40 cm-re a keprnyotol, ami a minibar tetejen van.a minibar egy szekreny, kb 1,20 m magas..szoval ideraktam a szeket raktam egy parnat a tamlara sratelepedtem..a labam az ulesen pihen. a teerdeme egyensulyozom a bilentyuzetet, mikozben spicelek, hogy eleg magasan legyen... ah..ha keresztbe rakom a labam, akkorkenyelmeseb, csak ne m annyira stabil..koomolyan gondolkozom, hogy ezzel a klaviatura egyesulyozo szamal jelentekzem a cirkusba es korbeutazom a vilagot..
esetleg tehetos bizniszmeneknek adhatnek orakat.. mondjuk inkabb bizniswomeneknek.
na mi is volt ma meg.
ropke negy ora alvas utan nyomtunk egy 11 oras miitinget. es beszelte mis vegig, mert most szimultanban konzultalunk. Jsephine is az o hoteljevel es en is az enyemmel. ugyhogy teljesen jol vagyok.
josephinel teljesn jol kijovunk, ugyhogy nyugodt es kiengyensulyozotkis napom volt. nemkelett senkivel tagalnom utana es nem olt versenyhelyzet, csak tettuk a dolgunkat.
az is kiderult hoy meg egy napot kel maradnunk. ugyhogy csak szerdan repulunk vissza, ami vegul is nem olyan nagy baj.
holnap a landscape designerek przentalnak, ugyhogy mindketen nagyon nagyon rmeljuk, hogy marad egy kis idonk, ha masra nem ha t avarosban korulnezni.
m avacsoraztunk is egyutt, cssak ketten es teljesen szorakoztto volt..nevetgelunk.
jol van. sot kerdzgetett egy csomo mindent a magyar konyharol..teljesen meglepett. es rantott velot ettem eloetelnek es aztan valami nagy steaket... kell a hus, kell a foldeles.:)
szoval minden szep es jo es remelm igyis marad.
na mostmar kicsitkezd ez itt kenyelmetlen lenni..)
ugyogy megyk s belehajtogatom magam a kadba.
mondjuk en meg mindig jobban jarok ezel a kaddal, miint az eyik nayon kedves ismerosom ,aki ha beleul a kadjaba, akkor a labat bele kellrakni a mosdoba, hoogy elferjen...
eleg faradt vagyok..csak a tenyek ozlesere maradt itt nemi energia.
cssok mindenkinek:)
2008 februar 10
ujra Amman.
-jelentem a kinai kolleganovelegsz jol kijottunk..ugyhogy orulok
es a masik hirem, hogy eppen egy hordozhato billentyuzettel es a TV taviranyitoval netezek a TV-n.
remek kis tapasztalas.
na most agy,mert holnap keles:)
csok
-jelentem a kinai kolleganovelegsz jol kijottunk..ugyhogy orulok
es a masik hirem, hogy eppen egy hordozhato billentyuzettel es a TV taviranyitoval netezek a TV-n.
remek kis tapasztalas.
na most agy,mert holnap keles:)
csok
2008-02-08
2008 február 8
az van, hogy vannak emberek, akik tényleg tudnak repülni.
http://youtube.com/watch?v=EOMlmcZGCRk
ezt láttam ma..
tátott szájjal bámultam három órán keresztül.
én nem tudtam, hogy szeretem a cirkuszt.
Cirque du Solei-Varekai ez a nap mottója.
És még mielőtt kétségeitek lennének, a zene ÉLŐ volt.
youtube-on természetesen még videók dögivel, mindenki örömére.
A "handbalancing kislányt" nem is említem...
el-ké-pesz-tő..
a sztori kicsit elnagyolt és elmaszatolt volt ,
de komolyan kit érdekel..
mondjuk ígéretesen indult,
egy angyal pottyant le az égből,
de aztán a leszedett szárnyaival a törzsi varázsló hadonászott végig,
és a legvégén elvette feleségül a handbalancing nőt
(nahát nahát..ha megnézed a videót megérted),
de eredetileg egy zöldruhás erdei tündér jött be neki,
de azt elrabolták a valakik, egy szintén elképesztő mutatvány közepette.
de úgy látszott ez neki is megfelel..
volt bohóc is és nevettem rajta...
http://youtube.com/watch?v=EOMlmcZGCRk
ezt láttam ma..
tátott szájjal bámultam három órán keresztül.
én nem tudtam, hogy szeretem a cirkuszt.
Cirque du Solei-Varekai ez a nap mottója.
És még mielőtt kétségeitek lennének, a zene ÉLŐ volt.
youtube-on természetesen még videók dögivel, mindenki örömére.
A "handbalancing kislányt" nem is említem...
el-ké-pesz-tő..
a sztori kicsit elnagyolt és elmaszatolt volt ,
de komolyan kit érdekel..
mondjuk ígéretesen indult,
egy angyal pottyant le az égből,
de aztán a leszedett szárnyaival a törzsi varázsló hadonászott végig,
és a legvégén elvette feleségül a handbalancing nőt
(nahát nahát..ha megnézed a videót megérted),
de eredetileg egy zöldruhás erdei tündér jött be neki,
de azt elrabolták a valakik, egy szintén elképesztő mutatvány közepette.
de úgy látszott ez neki is megfelel..
volt bohóc is és nevettem rajta...
2008-02-07
2008 február 7
a fütyülős bejegyzesről meg csak ez a klasszikus jutott eszembe végül..
http://youtube.com/watch?v=bfZfzVc8tm8
http://youtube.com/watch?v=bfZfzVc8tm8
2008 február 7.
hmmm..
ma honvágyam van és majd meghalok egy ölelésért.
holnap megyek megnézem a Cirque du soleit, minthogy Londonban vendégszerepelnek.
jó lesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cirque_du_Soleil
holnapután péntek... valakivel megbeszéltem valamit, miért nem emlékszem..
holnapután után szombat
megyek Ammanba
az az egy bajom van vele,
hogy azonnal fizikailag rosszul leszek, mikor Josephine beszélni kezd.
Fel kell vennem valami gondolatköpenyt, ami megvéd.
azt hiszem megszövöm még pénteken... valahogy..
már gyúrok rajta egy ideje...
de egyenlőre mégcsak ellenkező hatást értem el..
úgyhogy lehet hogy nem ez a megoldás,
de nem merem átengedni magamon, félek tőle.
pedig ez az egyedüli megoldás,
minél inkább ellenállok, annál inkább rosszul leszek.
elkezd beszélni bármiről
és valami kiveri az agyamban a biztosítékot.
és érzem valahogy, ahogy agresszió kezd bennem nőni..
de tényleg.
és azonnal azzal kezdek foglalkozni, hogy ezt lenyugtassam
és semmi más nemlesz a fejemben,
csak egyféle fojtás,
csak egy reménytelen harc a saját agresszív énemmel,
aki semmi mást nem akar,
csak odaállni elé és fröcsögő nyállal arconüvölteni teli torokból.
és ezt nem lehet...
már csak azért sem, mert igazanándiból nincs is miért,
és értelme sem lenne egyáltalán,
és valószínüleg nem is tudnám megcsinálni.
minthogy betonfalat sem bokszolok teljes erőből puszta ököllel,
mert semmi értelme.
de majd meghalok hogy belebokszolhassak tiszta erőből..
de én törnék benne össze sajnos..
nem tehetek mást ezért,
harcmodort váltok..
azt játszom ilyenkor, erősen koncentrálva,
hogy hangnemű vagyok..
rezgés úgy értem,
rezgés, aminek mindegy, hogy ott van a betonfal vagy sem,
ő átmegy rajta,
könnyedén erőlködés nélkül..
áthullámzik..
dúdolni kezdem ilyenkor belül saját magamat...
egy hallhatatlan dallam,
olyan frekvencián dúdolódik valahonnan a legközepemből,
amit nem lehet hallani,
én sem hallottam még sosem,
de tudom, hogy ott van, mert érzem
és azt is tudom, hogy mennyire csodálatosan gyönyörű..
legalábbis tudnom kell,
koncentráltan minden pillanatban..
mert ha egy pillanatra nem hiszem el,
vagy kibillenek a koncentrációból,
akkor az agresszióm újra felmordul..
és meglendül a kezem..
de őt nem éri el,
mert két lábbal állok rajta,
hanem a saját gyomromba öklözik
teljes erővel...
annyira zavar?, utálom?, nem szeretem?
egyszerűen nem találok szavakat,
mindegyik kifejez valami érzelmet...
de én
nem akarok neki adni semmit,
semmit,
egyetlen egy negatív energiarezdülésemet sem,
nemhogy dühöt,
az rettentő sok energia.
áthullámzom... úgy nyerek.
(bah, de nehéz ez.. jesszus)
ma honvágyam van és majd meghalok egy ölelésért.
holnap megyek megnézem a Cirque du soleit, minthogy Londonban vendégszerepelnek.
jó lesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cirque_du_Soleil
holnapután péntek... valakivel megbeszéltem valamit, miért nem emlékszem..
holnapután után szombat
megyek Ammanba
az az egy bajom van vele,
hogy azonnal fizikailag rosszul leszek, mikor Josephine beszélni kezd.
Fel kell vennem valami gondolatköpenyt, ami megvéd.
azt hiszem megszövöm még pénteken... valahogy..
már gyúrok rajta egy ideje...
de egyenlőre mégcsak ellenkező hatást értem el..
úgyhogy lehet hogy nem ez a megoldás,
de nem merem átengedni magamon, félek tőle.
pedig ez az egyedüli megoldás,
minél inkább ellenállok, annál inkább rosszul leszek.
elkezd beszélni bármiről
és valami kiveri az agyamban a biztosítékot.
és érzem valahogy, ahogy agresszió kezd bennem nőni..
de tényleg.
és azonnal azzal kezdek foglalkozni, hogy ezt lenyugtassam
és semmi más nemlesz a fejemben,
csak egyféle fojtás,
csak egy reménytelen harc a saját agresszív énemmel,
aki semmi mást nem akar,
csak odaállni elé és fröcsögő nyállal arconüvölteni teli torokból.
és ezt nem lehet...
már csak azért sem, mert igazanándiból nincs is miért,
és értelme sem lenne egyáltalán,
és valószínüleg nem is tudnám megcsinálni.
minthogy betonfalat sem bokszolok teljes erőből puszta ököllel,
mert semmi értelme.
de majd meghalok hogy belebokszolhassak tiszta erőből..
de én törnék benne össze sajnos..
nem tehetek mást ezért,
harcmodort váltok..
azt játszom ilyenkor, erősen koncentrálva,
hogy hangnemű vagyok..
rezgés úgy értem,
rezgés, aminek mindegy, hogy ott van a betonfal vagy sem,
ő átmegy rajta,
könnyedén erőlködés nélkül..
áthullámzik..
dúdolni kezdem ilyenkor belül saját magamat...
egy hallhatatlan dallam,
olyan frekvencián dúdolódik valahonnan a legközepemből,
amit nem lehet hallani,
én sem hallottam még sosem,
de tudom, hogy ott van, mert érzem
és azt is tudom, hogy mennyire csodálatosan gyönyörű..
legalábbis tudnom kell,
koncentráltan minden pillanatban..
mert ha egy pillanatra nem hiszem el,
vagy kibillenek a koncentrációból,
akkor az agresszióm újra felmordul..
és meglendül a kezem..
de őt nem éri el,
mert két lábbal állok rajta,
hanem a saját gyomromba öklözik
teljes erővel...
annyira zavar?, utálom?, nem szeretem?
egyszerűen nem találok szavakat,
mindegyik kifejez valami érzelmet...
de én
nem akarok neki adni semmit,
semmit,
egyetlen egy negatív energiarezdülésemet sem,
nemhogy dühöt,
az rettentő sok energia.
áthullámzom... úgy nyerek.
(bah, de nehéz ez.. jesszus)
2008 február 7 - nem bírom abbahagyni... de van konkluzió
...és a koncentáció mellett teljesen normálisan és maximális erőbedobással el kell végeznem a munkámat, ami egyébként inkább segít, mint hátráltat.
az egyedüli dolog,
ami itt zavar, hogyha közvetlenül utána kell valakivel tárgyalnom, mindig el kell telnie egy kis időnek, amíg a tárgyalópartnerek visszatalálnak önmagukba, és kialakulhat közöttünk is a kapcsolat..
sőt van olyan is, amikor nekem kell visszatalálnom magamba, és nem folytatni az üvöltözést, amit elkezdett..
az akkor van, amikor azt látom, hogy a másik fél meglepően jól reagál Josephinre, hogyha úgy tűnik nekem, hogy hatékony a módszere.. és olyankor elönt a kishitűség és, az angolom jaj és hogy nem is ismerem ezt a projectet annyira és ösztönösen néhány pillanatig, amikor megszólalok, valahogy azt próbálom folytatni, azt a hangnemet..
(merthát tanulok, azért vagyok a bárhol és az utánzás az első lépés mindig (még akkor is ha tudatosan nem akarom).. például beszélni is úgy tanulunk meg, meg egy csomó minden más viselkedésformát is egész életünk során)
de egyrészt már az első szónál érzem, hogy nem stimmel és azt is, hogy nem azt a hullámot váltja ki a másikból, amin mi fogunk tudni kommunikálni.. és a másik fél sem érti.. és akkor veszek egy nagy levegőt mondat közben és feltekerem a belső hangerőt...
olyan az, utána tárgyalni,
mint egy olyan házba becsöngetni, ahonnan az előző vendég még csak most távozott,
három napig maradt egy este helyett
és végig ő beszélt, le se szarva, hogy a házigazda hogy érzi magát,
és távozáskor jól bebaszta maga mögött az ajtót.
de nyilván vannak olyan kultúrák, ahol ezt könnyedebben kezelik, vagy akár ez a természetes...
ezért érdekes olyan projectben dolgozni, ami internacionális.
mert nemcsak azt kell megértenem, hogy szakmailag mit mond a másik,
hanem azt is, hogy hogyan mondja és miért úgy és hol vannak az ő hangsúlyai.
a harcmodorok sokasága egyszerűen lenyűgöz.
olyan lehet ez, mintha csomó országból érkeznének zenészek.
mindenki ugyanazt a darabot hozza, és mindenki ugyanazon a hangszeren játszik.
és bár minden adott, hogy ugyanúgy szóljanak az egyes előadások, mégis rettentően fognak különbözni vagy meglepően hasonlítani.
sokkal meglepőbb lesz az összes különbözőség vagy hasonlóság, mintha mondjuk ugyanez a felállás, csak a zenészek mind ugyanabból az országból érkeztek, csak mondjuk más-más városokból.
na visszatérve a házra és a vendégeskedésre:
...és akkor is,
ha mi virágcsokorral és süteménnyel érkezünk
és a házigazda látszólag mosolyogva nyit ajtót,
akkor is el kell telnie némi időnek, az én ismereteim szerint,
míg végre odajutunk, hogy nyugodtan üldögélünk a nappaliban és beszélgetünk..
...és ez nemcsak Josephinnel és a tárgyalásokkal van így...
sokszor csöngetünk ilyen ajtókon.
és sokszor csöngetnek hozzánk is ilyen vendégek után.
és én azt gondolom,
hogyha egyszer már csöngettünk ilyen ajtón, és voltunk vendégek egy ilyen házban,
akkor tudnunk kell mit érez egy ugyanilyen szituációban a vendég nálunk,
és ezért szerintem kutya kötelességünk nekünk a házigazdáknak,
megtenni mindent, hogy feloldódjon bennünk, sajátmagunkban a görcs...
lehet tetetni is, csak nincs értelme.. abba olyan könnyű belebukni
más kérdés, ha nem oldódik fel... nyilván a vendégen is múlik.
...
ui.:
azt hiszem, ez az amit viszont rettentően élvezek ezekben a tárgyalásokban,
azt, hogy nagyon tapasztaltak a házigazdák.
azt hiszem ebbe az örömbe fogok burkolózni és erre fogok figyelni, erre a tanulásra...
...
köszönöm, hogy végighallgattatok, máris sokkal jobb.
tényleg.
az egyedüli dolog,
ami itt zavar, hogyha közvetlenül utána kell valakivel tárgyalnom, mindig el kell telnie egy kis időnek, amíg a tárgyalópartnerek visszatalálnak önmagukba, és kialakulhat közöttünk is a kapcsolat..
sőt van olyan is, amikor nekem kell visszatalálnom magamba, és nem folytatni az üvöltözést, amit elkezdett..
az akkor van, amikor azt látom, hogy a másik fél meglepően jól reagál Josephinre, hogyha úgy tűnik nekem, hogy hatékony a módszere.. és olyankor elönt a kishitűség és, az angolom jaj és hogy nem is ismerem ezt a projectet annyira és ösztönösen néhány pillanatig, amikor megszólalok, valahogy azt próbálom folytatni, azt a hangnemet..
(merthát tanulok, azért vagyok a bárhol és az utánzás az első lépés mindig (még akkor is ha tudatosan nem akarom).. például beszélni is úgy tanulunk meg, meg egy csomó minden más viselkedésformát is egész életünk során)
de egyrészt már az első szónál érzem, hogy nem stimmel és azt is, hogy nem azt a hullámot váltja ki a másikból, amin mi fogunk tudni kommunikálni.. és a másik fél sem érti.. és akkor veszek egy nagy levegőt mondat közben és feltekerem a belső hangerőt...
olyan az, utána tárgyalni,
mint egy olyan házba becsöngetni, ahonnan az előző vendég még csak most távozott,
három napig maradt egy este helyett
és végig ő beszélt, le se szarva, hogy a házigazda hogy érzi magát,
és távozáskor jól bebaszta maga mögött az ajtót.
de nyilván vannak olyan kultúrák, ahol ezt könnyedebben kezelik, vagy akár ez a természetes...
ezért érdekes olyan projectben dolgozni, ami internacionális.
mert nemcsak azt kell megértenem, hogy szakmailag mit mond a másik,
hanem azt is, hogy hogyan mondja és miért úgy és hol vannak az ő hangsúlyai.
a harcmodorok sokasága egyszerűen lenyűgöz.
olyan lehet ez, mintha csomó országból érkeznének zenészek.
mindenki ugyanazt a darabot hozza, és mindenki ugyanazon a hangszeren játszik.
és bár minden adott, hogy ugyanúgy szóljanak az egyes előadások, mégis rettentően fognak különbözni vagy meglepően hasonlítani.
sokkal meglepőbb lesz az összes különbözőség vagy hasonlóság, mintha mondjuk ugyanez a felállás, csak a zenészek mind ugyanabból az országból érkeztek, csak mondjuk más-más városokból.
na visszatérve a házra és a vendégeskedésre:
...és akkor is,
ha mi virágcsokorral és süteménnyel érkezünk
és a házigazda látszólag mosolyogva nyit ajtót,
akkor is el kell telnie némi időnek, az én ismereteim szerint,
míg végre odajutunk, hogy nyugodtan üldögélünk a nappaliban és beszélgetünk..
...és ez nemcsak Josephinnel és a tárgyalásokkal van így...
sokszor csöngetünk ilyen ajtókon.
és sokszor csöngetnek hozzánk is ilyen vendégek után.
és én azt gondolom,
hogyha egyszer már csöngettünk ilyen ajtón, és voltunk vendégek egy ilyen házban,
akkor tudnunk kell mit érez egy ugyanilyen szituációban a vendég nálunk,
és ezért szerintem kutya kötelességünk nekünk a házigazdáknak,
megtenni mindent, hogy feloldódjon bennünk, sajátmagunkban a görcs...
lehet tetetni is, csak nincs értelme.. abba olyan könnyű belebukni
más kérdés, ha nem oldódik fel... nyilván a vendégen is múlik.
...
ui.:
azt hiszem, ez az amit viszont rettentően élvezek ezekben a tárgyalásokban,
azt, hogy nagyon tapasztaltak a házigazdák.
azt hiszem ebbe az örömbe fogok burkolózni és erre fogok figyelni, erre a tanulásra...
...
köszönöm, hogy végighallgattatok, máris sokkal jobb.
tényleg.
2008-02-05
2008 február 5.
míg én itt fütyülő vakoknak adok egyest,
addig otthon
macskák lövöldöznek csillárokra.
a mondat mindkét részében egy-egy igaz történetet rejtettünk el,
a helyes megfejtők között könyvjutalmakat
és dobozos tejfölöket sorsolunk ki,
mindenki nagy örömére.
..
hogy miért épp dobozos tejfölöket, azt ne kérdezzétek, azt nem tudom.
addig otthon
macskák lövöldöznek csillárokra.
a mondat mindkét részében egy-egy igaz történetet rejtettünk el,
a helyes megfejtők között könyvjutalmakat
és dobozos tejfölöket sorsolunk ki,
mindenki nagy örömére.
..
hogy miért épp dobozos tejfölöket, azt ne kérdezzétek, azt nem tudom.
2008-02-03
2008 február 3.
most azt hiszem, hogyha hazamegyek,
szeretnék majd főzni megint,
meg hogy jöjjenek emberek vacsorázni.
csak a móka kedvéért...
az ízek annyira jók..
legalább, mint a színek..
vagy a hangok..
de azt hiszem nekem az ízek először.
meg hogy legyen okom megvenni a mindenféle nemzetiségek szakácskönyveit és használni is őket.
ne csak egyszer egy évben karácsonykor.
na jó, nem tudom mi lesz,
de majd főzök néha megint.
szívből.
legyen a főzés a hobbim?
vagy inkább a rajzolás?
vagy inkább a színház?
vagy inkább az írogatás?
vagy inkább a könyvek?
vagy inkább a kersztrejtvény?
vagy a horgolás?
vagy a kötés?
vagy az oldás?
vagy a toldás?
vagy a foldás?
jajjaj, olyan sok érdekes dolog van...
szeretnék majd főzni megint,
meg hogy jöjjenek emberek vacsorázni.
csak a móka kedvéért...
az ízek annyira jók..
legalább, mint a színek..
vagy a hangok..
de azt hiszem nekem az ízek először.
meg hogy legyen okom megvenni a mindenféle nemzetiségek szakácskönyveit és használni is őket.
ne csak egyszer egy évben karácsonykor.
na jó, nem tudom mi lesz,
de majd főzök néha megint.
szívből.
legyen a főzés a hobbim?
vagy inkább a rajzolás?
vagy inkább a színház?
vagy inkább az írogatás?
vagy inkább a könyvek?
vagy inkább a kersztrejtvény?
vagy a horgolás?
vagy a kötés?
vagy az oldás?
vagy a toldás?
vagy a foldás?
jajjaj, olyan sok érdekes dolog van...
2007 február 3.
hmmm..
vasárnap
spitalfield-bricklane
paella-tejeskávé-cigaretta
napsütés
bob marley
csontighatoló hideg
harisnya-szoknya-kiscipő-lábszárvédő
emelet-busz
otthon
melegítő-takaró
internet-könyv-tv
szép az élet.
vasárnap
spitalfield-bricklane
paella-tejeskávé-cigaretta
napsütés
bob marley
csontighatoló hideg
harisnya-szoknya-kiscipő-lábszárvédő
emelet-busz
otthon
melegítő-takaró
internet-könyv-tv
szép az élet.
2008-02-01
2008 február 1.
ugye ugye.. aztán tegnap meg nem is írtam..
mondjuk nekem most épp még ma van a tegnap és holnap lesz a ma...
van amikor ez hónapokig is eltart
az elég bosszantó tud lenni...
mondjuk nekem most épp még ma van a tegnap és holnap lesz a ma...
van amikor ez hónapokig is eltart
az elég bosszantó tud lenni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)