2007 december 05

dzsaszt for jor informésön
end for máj informésön ez vel

Holnap repülünk vissza Londonba.
Azt hiszem tényleg megérdemeljük a bussines klassz-t
Jó volt, ügyes voltam.
Lenyomtuk a prezentációt.

Én nem ordítotam végig a három napot és nem voltam offenzív,
csak elmondtam amit tudtam, vettem amit akarnak és rajzoltam.

Ketten voltunk két projecttel két tárgyalási stílusban, de egy irodából egy csapatban.
Érdekes volt. Néha majd megőrültem a csapattagom stílusától, de végül is úgy döntöttem elfogadni es nevetni rajta könnyebb, mint kiakadni.
Anya is segített kicsit a fülével kinyitni a szelepet a fejemen, hogy a gőz kimehessen,
úgyhogy utána már minden szép és jó volt.

Jó sok munka van a következő hétre, amikor is kedves jordán és amerikai barátaink jönnek meglátogatni bennünket az irodába.

Kiváncsi vagyok, hogy fog ez menni ezek után.

Merthogy elmondjam, hogy volt ez?
Elmondom.

Van az a cég ami a Burj-Al Arab-ot birtokolja úgy hívják őket Jumeraih.
Nagyon szeretik a KCA-t, és van is okuk rá.
Ők most épp azon ügyködnek, hogy itt Jordániában fektetnek be nagyon.
A project neve Saraya Aquaba.
Ezen az igen óriási nagy beruházáson belül Mejdi teamje kapott két hotelt.
Az egyiket hívjuk Beach Hotelnek a másikat meg Castle Hotelnek.
Ésmivel van még néhány másik ügy is amin dolgoznunk kell, ígyhát kisebb teameket alkottunk a teamen belül.
Igy lett Josephine és Adam a Castel Hotel team.
Mejdi és Gabriella (én) a Beach Hotel team.

Josephine igazándiból nem egy jó csapatjátékos, de már idegesítően alapos és aggodalmaskodó, és remekül bebirtokolta az egész Castle-t, ismeri kívülről-belülről minden egyes porcikáját, ami viszont jó.
Adam tervezte az egyik éttermet a hotelba (van benne azt hiszem három táj-specifikus (libanoni, seafood...?), meg a többi kicsi kiszolgálós-loungos a különböző árfekvésű szobáknak)

Mejdi alapvetően jó csapatjátékos és ő a teamleader is.
Mejdi tájékoztatva tartotta Gabriellát a fejleményekről hellyel közzel,
de például Gabriella egy árva emailt sem látott ami a projectről folyt.
Gabriella adta a design vonalat a olasz étteremhez, és megrajzolt a aszobakat, de ott inkább a funkció volt fontos ebben a stádiumban, merthogy az alapdesignt nem fogadta el az ügyfél, nem volt neki elég benne a wow factor.
Gabriella az elmúlt két hónapban mással volt elfoglalva, egy másik projecttel a londonival.
Eléggé el volt foglalva, de azért a szeme sarkából követte az eseményeket.

Aztán egyszecsak Mejdi mondta, hogy lesz egy meeting Ammanba, naéshogy oda menni kéne, merthogy Ő nem tud, mert vízumproblematikus.

Ígyhát úgy adódott, hogy Gabriellának kellet Ammanba utaznia a Beach Hotellel prezentálni.

Mikor ez először felvetődött, Gabriellánknak igazándiból nem volt sok köze a dologhoz éppen, bár tudta, hogy ez az Ő projectje is, de valahogy mégsem volt az övé annyira, mint az a londoni, amiről viszont nem mondták ki sosem, hogy az övé.

Ígyhát úgy érzete magát, mint akit mély vízbe dobnak.
Aztán változtatott a véleményén, mert mélyvízben úszni tud, már kiderült.
De ez egy óceánjáró hajó, amiről Őt Amerika és Európa közepén vízbeugrásra kényszerítették.
Kicsit főhősnök felettébb aggódott, nem is akart menni.
De nem volt más választása, viszont volt kb másfél hete felkészülni végül.
Közben még befejezett egyet mást a másik projecten és hagyta Mejdit dolgozni.

Aztán átnézett, kinyomtatott, tanulmányozott és kérdezgetett.
Gabriella tud rajzot olvasni és gyorsan tanul bizonyos helyzetekben.
Egy idő után már egyáltalán nem aggódott. Furcsálta is.
Workshop lesz ez mondták, csak összedugjátok a fejeteket az építészekkel.

Úgyhogy idejött és elmondta és meghallgatta és megoldotta és megvédte.
És igazándiból tényleg nem volt nehéz dolga, még akkor sem amikor a klienssel a Sarayaval egyeztetett(váratlan fordulat volt).
Ők is csak emberek, édes istenem, mindegy hogy mennyi pénz lapul a zsebükben.
Úgyhogy egyeztetett 12 lakosztálytípust, meg 5 szobatípust (nem volt nagy különbség), meg 3 éttermet, meg 4 köztes-pihenős-evős helyet, meg kitalálta a spa-t gyorsan (kicsi nagyon).
Nem, nem Ő tervezte ezeket a helyeket Ő csak elmondta őket, de azt jól csinálta.

Hogy ezek után mi lesz?
Hogy megy-e a következő prezentációra, vagy ott már Mejdi lesz és Gabriella majd az irodában ül és rajzol, nem tudom.
Kicsit örülnék, ha folytathatnám, de annak nem ha az egész hirtelen az én vállamra szakadna.
Kicsit szomorú lennék, ha nem mehetnék be, de inkább húzom a vonalat, mint üljek ott kukán.
Majd meglátjuk, mi lesz, de teljesen mindegy is a most szempontjából.

És most nem azért írja itt ezeket, mert dicsekszik, hanem mert örül nagyon és büszke magára és csak szeretné megosztani ezt és reméli, hogy ti is büszkék vagytok rá.

Jó munkát végzett és az jó érzés.
Teljesen mindegy, hogy mit csinál az ember, hogy utcát söpör vagy rajzol vagy bámi mást, a lényeg az az, hogy az eredmény az olyan, amilyet szeretett volna látni az elején.

És ha ez van, az jó érzés, és ugyanolyan jó érzés bármikor bármit csinálva.
És azt hiszem engem ez motivál bármi van is.

Most épp ez volt, holnap meg más lesz.
Holnap meg majd lehet, hogy annak örülök,
hogy kettő wc van a női mosdóban és nem egy,
és ugyanennyire örülök majd neki.
Tudom, mert már többször kipróbáltam.

Ez volt.
Kedvesek itt az emberek tényleg.

Csókolok mindenkit.

ui.:
egyik este vettem magamnak egy lámpát.
és tele van a táskám török kávéval, mert az nagyon finom.
és természetesen bevásároltam egy újabb fülbevalót.