2006 december 16

nahát. csak hogy a folytatás meg a befejezés végett.
jesszus, valami elkepesztő vicces, hogy hogyan csinálok magambol hülyet néha. vagyis nem, de közben meg kicsit.

beszeltem a boszorkával, minden rendben van.
csak a királyfi közben meggondolta magát, mert egy másik királylány kicsit több lehetőséget kapott most. hát ez.

aztán megnyugodtam. aztán tényleg jól lettem. aztán megpróbáltam felemelt fejjel távozni a boszorka mézeskalácsházbol, de bevertem a fejem az ajtófélfába.
de végül is sikerült. mármint az emelt fej. és így jó.

hát igen, tudom hogy vannak helyzetek, amik elött meg kell hajolni néha. különben bevered a fejed, vagy rosszabb esetben elveszted (ha történetesen nem egy mézeskalácsházról van szó hanem csapda házról) ebben az esetben a fej beverés annyira nem nagy baj, legalább van min nevetni.....csupáncsak túl magas voltam az ajtohoz képest..ez nem az a meghajolós helyzet, bitos....csak mert ez nem fáj már, csak vicces, meg hülye kicsit. meg figyelmeztet is, hogy hol kell javítani.
dehát ez van. ez van itt belul. nem tehetek róla, asszem ez már nem változik.
.)

bocs ha ez a rész most kicsit érthetetlen volt, de ez az életem ez meg az internet...mégsem teregethetem csak ki úgy a dolgaimat mindenkinek...:)

hmm egyebkent az Árpi remekül megnyugtatott a kedvenc idézetével, ami:
"Ha egy nő nem neurotikus, akkor unalmas."
Asszem ez alapján, hogy unalmas, na az egyáltalán nem vagyok....

csókok.
és viszontlátásra mindjárt...már majd bele halok....