2007 május 19-második bejegyzés

Kedves Mindenki,
aki amiatt aggodalmaskodott,
hogy 16.20 és 16.40 között mi történik velem.
jelentem, hogy már jól vagyok.
És nagyon köszönöm a törődést, télleg!

Nem volt semmi különös, ám,
azt leszámítva, hogy az fontos barát, a Sasa nevű,
elköltözött valahova keletre,
és én ennek nagyon nagyon örülök,
tényleg,
és nem is akarnám egyáltalán, hogy másképp legyen.

De valahogy mégiscsak mélységes érzelmességet váltott ki,
azt is beleszámítva, hogy Magyarországon töltött időm,
mondjuk 60%-a vele volt tele,

éshát hirtelen az is eszembe jutott valahogy,
hogy egyszer régen volt egy másik nagyon jó barátom is,
aki már szintén nem lakik otthon április közepe óta,
de ő már valahogy sokkal előbb elköltözött tőlem,
de úgy csinált még (vagy csináltunk, asszem inkább ez),
mintha ott lenne.

tudtam ám eddig is,
meg meg is próbáltam megszabadulni attól,
hogy érezni kelljen valamit.

De a kis szívem most úgy gondolta,
hogy végre bevallja magának,
hogy nagyon csalódott és szomorú
és nagyon dühös is amiatt, hogy csalódott,
és hogy hiányzik is neki ez a valaki,
mindeközben.
hát mégiscsak sok-sok érzékeny évek,
vagy mi a fene.

Ez volt.
És nagy krokodilkönnyek is,
az is volt még,
meg megkönnyebbülés is végül.
Jó az néha,
kisírni magunkat.

Dehát szelavi,
egyszervoltholnemvolt....
ami volt elmúlt.

A Sasa pedig,
Ő igazándiból csak máshova ment lakni,
egy időre,
de az nem számít,
attól csak jobb lesz minden!
Tudom én!


ps.: na, kemény vagyok, mi?!