2007 október 26

nahát, igen... a fekete csoki...

Az irodában történt.
Jana nevű kolléganőm szállítmánya Németországból.
Sejtenem kellett volna, dehát nem szeretem a töltött csokoládékat...
kivéve ezt.. azóta...
ez hard-core...de tényleg...

Ez egy táblás fekete csoki
kb 3,5x3,5 cm-s négyzetes osztással
magassága talán fél centi lehet..
70%-os kakótartalommal
a két vékony lap között pedig papaya lekvárral
és ami a legfontosabb, egy csipetnyi chilivel...

jhahhajj....

én nem gondoltam, hogy ilyen van..
teljesen gyanútlanul törtem belőle egy darabot...
..tényleg..tényleg...

ugye a kis négyzet mérete miatt
(már megint ezek a méretek..)
ebbe a kis darabba
bele kell harapni...

kis roppanás, és apró csokiszilánkok az ajakon
a harapás helyén kissé kifolyik az a sűrű aranyszínű,
de lehelletvékonyan kent tartalom.
nem csöppen, csak megmutatja magát.

és amíg az ember a látvánnyal van elfoglalva
a szájban lévő darab csodálatos varázslatba kezd...

a csoki keserű és a pont jó vastagságú lapocskák
pont jó ütemben olvadnak
a papaya negédes, és a csilit nem érzed külön...
csakhogy valami elékepesztő pikáns dolog történik,
ahogy ezek ott bent összekeverednek...

és nincs vége azzal, hogy az ember lenyeli a falatot,
mert ott marad az érzés...
még egy harapás
még egyszer ugyanaz az érzés a másik tetejére..
es az utolsó kis négyzetdarab már tényleg csukott szemmel
és valami édes mosoly mögött tűnik el...

elképesztő és nincs vége...
mert bár lenyelted a falatot,
de valahogy ez a krémes egyveleg mégsem tűnik el nyomtalanul..
most aktivizálódik a chili..
és végig az íny és a szájpadlás kezd
valami elképesztően selymes bizsergésbe...
és tényleg sóhajtani kell
és még egyszer sóhajtani kell
és mégegyszer és mégegyszer..

és aztán mosolyogni még órákig...

én komolyan teljesen kész voltam,
próbáltam rájönni, megfogalmazni,
hogy mihez is hasonlít az érzés
és tudom..pontosan le tudom írni
(vigyázat, nyílt erotikus tartalom következik)

két meleg férfitenyér siklik a csupasz háton
először végigsimítva a derékon,
nyitott, teljes tenyérrel
végig a gerinc mellett
végig a nyakig
míg az ujjak végül rákulcsolódnak a vállakra..

és még órákkal (napokkal) később is
az emlékezéstől
megfeszülnek a kis idegszálak a két lapocka között
és hátrahajlik a fej...

na EZ a csoki, ez maga az ölelés...

Isten áldja a Lindt csokoládégyárat!

...

upssz és közben meg véletlenül 30 éves lettem..
hát Isten áldjon engem is meg a királynőt is, akkor már!