2008 március 4.

nos, miutan jó két órát vihogtam a taxin, meg hogy ez már megint mi.
további három órát töltöttem vihogással azon, ami rögvest ezután kiderült,
márpedig, hogy nem fenékig tejfel, de szerintem ez még sokkal viccesebb.
elmondom.
ebben az időszakban annyira tele van ez a gyakorlatilag szállodákból álló város,
hogy csak nagyon nehezen lehetett szobat keríteni nekünk.
plusz ismerve a hátteret itt elkezdtem mégjobban vihogni.

aztán lett. kerítettek nagynehezen egy lakosztályt két szobával.
egy a lányoknak egy a fiúnak.
gondoltam, hátha két külön ágy van az egyik szobában legalább.
de neeeeemm..:)

szóval mi történik most?
hát az a vicces kis helyzet,
hogy josephinnel nemhogy egy szobában,
de egyenesen egy ágyban fogok aludni.
és azóta abba sem hagyom a kínos vihogást...
az élet egy naaaaagy mókamester.
szerintem mi fogunk a világ egyetlen ötcsillagos kollégiumában aludni.:)
nem hiszem el ezt:)
na, irigykedik még valaki?
teljesen őszintén én a mások helyében csak most kezdeném,
innentől kezdve legalább tényleg vicces, meg egyszeri és megismételhetetlen:)))

és lehet olyanokat mondani,
hogy na tudtuk mi, hogy ágyba kell ott valakivel bújni, hogy ilyen jól menjen..
meg ilyeneket...

ui.:
istenem kérlek, adj nekünk külön takarókat! :))
ui.2:
valószínüleg szombaton jelentkezem újra, addig túlélek..:)