2008 május 28.

kedves gyerekek,
az van, hogy egyik lábbal itt lenni a másikkal meg ott, az...
az...
azzal az van, hogy teletömi a fejem mindenféle gondolatokkal..
amik fontosak meg jók is, de nem leírhatók és leírandók.

úgyhogy nem tudom mi legyen, illetve de.

egyrészt magamat ismerve holnapra ez az egész megváltozik.
ha meg nem, akkor most némi szakadozott információközlés következik.

csak szólok.)

ui.:
nem gondoltam meg magam, és nagyon várom.
de ezt az egy hónapot még itt akarom lenni.. és nem ott.
mert azt úgy kell.