2008 június 9

nem tudom meddig, de

nyár van, nyár
röpke lepke száll
virágra zümmög száz bogár


úgyhogy a hétvégémet vidéken töltöttem.
itt erről következik egy beszámoló, de nevezzük inkább listának:

pénteken éjjel kellemesen felöntöttünk a garatra,
szükségem is volt a csodálatos és méltán népszerű
chips-and-cheese-and gravy-re.

másnap az előre eltervelt program szerint Bromley-ba utaztam viszont,
ami London külváros, de igazándiból már vidék.

Alya társaságában jól beszereztem kétzsáknyi ruhát nyárra a TK MAXX nevű outletben.
tavaly ez a kör szükségszerűtlenségből kifolyólag, éppúgy mint a nyár elmaradt.
és ugyan elköltöttem egy csomó pénzt, de nagyon sokat spóroltam.. cssssss...psssztt

még azt is be kell valljam, hogy a bevásárolt ruhák között véletlenül lapul egy a nagyon vicces és a förtelmes között pengeélen táncoló bugyirózsaszínkékkisvirágos kabát is.
(ld.még:kommentek lentebb)

aztán biciklire pattantunk és irány az erdő. és rájöttem, hogy tényleg van különbség bicikli és bicikli között és jó biciklin ülni és azt tekerni..valahogy nem fárasztó...
és Mejdi biciklije nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóóó....

aztán amikor ez megvolt, akkor kiderült, hogy igazándiból holnap is jó lesz még ott, úgyhogy ott maradtam aludni. főztem vacsorát. megittunk egy üveg bort. és szétbeszéltük a szájunkat. és lefeküdtünk későn.
és jó volt.
volt értelme.. csakmert azt általában nagyon hiányolom az itteni beszélgetésekből..
mármint 100-ból 99-szer.

aztán másnap reggel felkeltünk korán és elmentünk a
Car boot sale-re, mert még sosem voltam.
na ez kicsit olyan, mint nálunk régen a lengyelpiac volt.
csak ezt angolok csináljak angoloknak.
de a fiatalabbak kedvéért, nevezzük hát bolhapiacnak.
na olyan.
odamész a kocsiddal, kipakolod amin szeretnél túladni, mert már nem kell.
másokmeg jönnek és megveszik.
mondjuk 50penny-ért a régi szoknyádat..meg ilyenek...

és jó volt.
újabb ruhadarabok, meg egy teásdoboz, meg egy mackó, ami foltokból van összevarrva (nem vagyok egy plüssállat fanatikus SŐT, de ennek nem bírtam ellenállni), meg egy szemöldökcsipesz, és egy könyv pikáns századfordulókörnyéki rajzokkal.
Alya négy régi széket vásárolt, kb mint a Dupla székei, 15 fontért és még házhoz is szállították.

aztán elbicikliztünk messze, át az erdőn és egy nagy réten.
és már ott is ültünk egy fa alatt másik kedves-csevegős-ismeretlen-ismerkedős emberekkel II.világháborús repülősót nézve, piknikkel a kezünkben.

aztán eltekertünk a kocsmába.
leültünk a kocsma parkjában(!..figyelsz: vidék)
és nyilván be nem állt a szánk.

aztán visszatekerünk,
és én rájöttem, hogy lefelé menni sokkal könnyebb, mint felfelé, nahát!
és ebből mélyfilozófiai szösszenetet is gyártottam hirtelen ott magamban, amit most nem magyarázok itt el, mert eléggé unalmas, mert egyértelmű is....

és aztán eljöttem.
és az orrom teljesen leégett, de mégis sokkal jobb így.
és mindenképp a itteni kedvenc hétvégéim egyike történt.

zárásképp már itthon a kicsit távolabbi helyi pubban, még ittam egy sört az Áronnal és a Csabával. csudajó nyári este volt.

igazándiból csak azt akarom mondani, hogy:
ÉS NYARALNI MÁRPEDIG JÓ!