2006 május 29.

Még mielőtt rátérnék a heti eseményekre, amikből egyébként nem volt nagyon sok, álljon itt néhány megállapítás. Az előző naplóbejegyezéshez és kommentjeihez, mert egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog, pedig kéne és mert ezután is szeretnék ide leírni mindent, amit csak gondolok és nem aggódni azon, hogy hülyeséget írok-e vagy sem és nem órákat tölteni azzal, hogy tökéletesen utánajárjak a dolgoknak.
Mert, basszus, ilyen vagyok, néha hülye meg tudatlan, és azt hiszem mindannyian ilyenek vagyunk, csak vannak, akik jobban titkolják.
És mindenkinek nagyon nagyon köszönöm, aki kommenteli a bejegyzéseket, mindig úgy várom miket fogtok írni, az olyan izgi,az már valamilyen visszhang féle és az jó és kell nekem, úgyhogy hajrá és senkit ne tántorítson el az alábbi bejegyzések sokasága, legyetek szívesek.
De most mégis muszály irogatnom mindenfélét ezügyben, mert itt foglalkoztat belül. És ha nem írom le, sosem tudom elmesélni, milyen baromi jó volt színházban lenni és mennyire felbosszatott a lakótársam a Davinci Code kapcsán, mert megnéztem azt is.

Tehát:
Lakatos Pecek Géza: http://www.fidelio.hu/hir.asp?id=7623
Csordi a naplóbejegyzés elolvasása után e-mailben tájékoztatott személyéről, ezután írtam a kommentet, csakhogy ti is nevethessetek, de persze abban is csináltam egy szarvas hibát, ígyhát a hiba nyílt volt, ért rá nyíltan reagálni.
Sőt akkor elárulok itt még egy titkot, amit sunyiban javítottam ki. Lartigue nevét következetesen Lartique-nak írtam. (A javítást is annak az e-mailek köszönhetem: ) Ez van, ezt lehet szeretni.
Az igazság az, hogy utálok neveket megjegyezni, sokkal jobban érdekel az, amit érzek, ha látok vagy ha hallok valamit, vagy ha beszélek valakivel vagy az alkotás, a mű maga és ha eléggé szíven üt a történés, a név örökre beleég a fejembe.
Így működöm, nem vagyok lexikon és nem is vágyom rá, hogy az legyek, még akkor sem, ha emiatt esetleg ciki vagyok néha. (Általában azért rettentően igyekszem nem ciki lenni eme nemes eszme ellenére, dehát ilyen ez a hiúság dolog, úgyhogy igyekszem minden infót beszippantani és úgy csinálni, mintha természetes lenne, hogy tudom) Viszont cserébe minden érdekel, csak hogy kiválogathassam belőle a számomra fontos dolgokat. És bírom az embereket, akik másként működnek, sokat lehet tőlük tanulni, de bármennyire igyekszem én nem tudok az agyamban elég nagy lexikonrészt kialakítani, be kell látnom.
Ja és a Pecek becenév volt, mint a Szakcsi. Na, vajon ezt kitől tudom? : )
Az Ilf Petrov és a Hadrovics Gáldi név összetételekről:
Mert a névelő a névösszetételnek, mint fogalomnak szólt és nem a személynek, akik, mint tudjuk (mostmár) ez esetben négyen voltak és nem ketten. Egyébként meg, nem tudom, hogy személynevek elé használt névelő budapesti tájszólás e, de legalább annyira idegesítő tud lenni, mint az –ikes igéket E/1-ben –k betűvel végződtetni. (ld: eszek, iszok és persze dínok-dánok (Juda, Esztó, Anna és Marca tiszeteletére))
Ilf-Petrov-ról itt nem ejtenék több szót, hanem személy szerint egyenlőre megelégszem azzal az információval, amit Anonymus írt. Viszont ha majd eljön az ideje, mindenképp emlékezni fogok, hogy figyelnem kell.
Hadrovics-Gáldi pedig orosz-magyar szótárszerző páros volt. Mindkettő László, ígyhát könnyű dolguk volt mikor bemutatkoztak egymásnak.
Del-medico Imre, aki az internet tanúsága szerint egyébként Del Medico Imre, és ha érdekel, ki is ő, kérlek írd be a Google-be a nevét, én a politikát, bármilyen oldali is, kihagynám most a blogomból.

És még ehhez a témához, Illyés Gyula 1983-ban halt meg, akkor én 6 éves voltam és ő meg beteg, szóval nem tudom mi igaz a balesetből. Mindenesetre az emlék nagyon bennem van, akkor gondolkoztam el először azon, hogy mennyire jó barátok tudnak lenni az emberek.

Eszembe jutott még egy egyemberes név, aki igazándiból kettő. Lőrincz-Petrich, aki(k) az ábrázológeometria könyvet írta(k). Na ez is mutatja, hogy az ember egész nyugodtan lehet figyelmetlen egyetemista korában is. Ja és nem én voltam az egyedüli, aki egész sokáig ebben a hitben élt.

És még valami,azt tudtátok, hogy a kutya meg a macska férj és feleség?
Sajnos ezt nem én hittem kiskoromban, hanem az egyik ismerősöm, viszont minél idősebb leszek, annál inkább úgy sejtem, hogy az állítás igaz.

Na és most elfáradtam, mert késő lett, úgyhogy befejezem, de a héten írok még egyet, legalább a színházról, meg a filmről és rakok fel majd csodálatos új képeket is.
És csókolok mindenkit és írjatok kommentet, meg levelet, meg amit csak akartok, mert várom.
És ma igazán boldogok lehetnek, akik nem tudnak sokat olvasni a neten (egyébként én is ilyen vagyok, a hosszabb szövegeket mindig ki kell nyomtatnom)
És puszilom azokat, akik viszont tudnak és megígérem, hogy írok majd még folytatást, hamarosan, napokon belül, holnap talán.
puszákok