2006 május 4

Ma végre elvándoroltam a Hyde parkba, feküdtem a fűben vagy három órát és nagyon jó volt. Sokkal jobb a parkokban, mostani tapasztalataim szerint, bent lenni, mint megpróbálni elvándorolni mellettük . Ma cserébe még elképesztően meleg is volt, úgyhogy sütettem a hasamat, de tényleg. Aztán elmentem a Tate Modernbe, amiben nem volt sok minden sajnos, volt egy állandó kiállítás a modernizmusról, és van egy másik Moholy-Nagy, hmmm... amire nem mentem be, mert nem volt kedvem visszamászni jegyet venni, de majd bepótolom. Én komolyan azt hittem, hogy ez egy olyan múzeum amiben rettentő sok kiállítás van, de nem és ráadásul nem volt már ott a nap sem, ami még talán tavaly ott volt és az Anitáék látták is jól.
Aztán még lófráltam egy kicsit, vagyis inkább vonszoltam magam, mert jól felöltöztem reggel, nehogy megfázzak a 26 fokban (77F)
Ez volt, semmi különös, egy átlagos Londoni nap turistáknak.

És most válaszolok itt nektek mindenfélét.

Az előzményekről, meg hogy miért vagyok itt és mit csinálok.
Az történt, hogy a nyelvvizsga óta nem beszéltem angolul és egyre inkább szükségét éreztem annak, hogy mégiscsak elkezdjek végre, meg hogy kiderüljön, hogy mennyire vagyok igazándiból hülye és mennyire az a baj, hogy valójában még sosem használtam az angolomat semmire olvasáson kívül. Ezért hát kitaláltam, hogy nyelviskolába szeretnék járni, mégpedig akkor legyen Anglia és mivel egyáltalán nem vagyok egy nagy brit-mániákus, sőőt, ígyhát az egyetlen lehetőségnek Londont éreztem, az legalább nagy és remélhetőleg történik valami más is a sulin és a focin kívül. Aztán elkezdtem keresgélni a neten (wiw-fórumok, nyelviskolák Angliában, stb. stb.) és végül találtam egy, amolyan ügynökségfélét, ami bejött. Ez volt az A3. Szépen elvándoroltam a budapesti irodájukba és ők leszerveztek mindent (sulit és szállást) és én nem aggódtam és nyugodtan dolgozhattam tovább.
Az is történt még, hogy tavaly november óta annyira fáradt voltam már, hogy azt gondoltam, hogyha ez ilyen, akkor szükségem van egy levegővételre, mielőtt tényleg elkezdem csinálni a dolgomat, amit szeretek egyébként csinálni, a következő negyven évben is ugyanilyen intenzitással. Aztán a körülmények is úgy alakultak, hogy végül Március elején felmondtam a Szabolcsnál és ő meg elfogadta. És ez innentől (és ezelőttől is) egy hosszú mese, ami nem tartozik ide, a lényeg a lényeg, hogy nincs semmi baj, és minden rendben, béke van. Pontosan itt volt az ideje, ahhoz hogy az egyensúly megmaradjon. Szerencsére úgy alakult, hogy volt munkám az elmúlt hónapokban bőven és bízom benne, hogy így is marad. (részben saját, részben Szilvis, részben Szabolcsos)
Szóval tanulni jöttem, meg pihenni kicsit, de egyre inkább azt gondolom, hogy dolgozni is akarok. Nem bírom ki sokáig a semmittevést. Az hogy mit fogok csinálni az a jövő zenéje, majd meglátjuk micsoda lehetőségek teremtődnek, ha valóban elkezdek munkát keresni. Egyenlőre direkt visszafogom magam és megpróbálok kicsit kikapcsolni, de komolyan koncentrálnom kell rá. (De a szülők is rám parancsoltak és ha ez nem lenne elég, jól ellátták a bajomat (értsd ezalatt az anyagi támogatást (is)).
De mostanság azért mégiscsak álmaim munkáján gondolkozom itt Londonban. Úgy indultam neki, hogy nem akarok ezalatt a két-három hónap alatt semmi olyat csinálni, ami a szakmám, de most mégis ezen töröm a fejem. Hogy mi lesz az meg majd kiderül. De hogy lesz valami az biztos, ahogy magamat ismerem.

Na mi van még, jaaa a papucs. Annától kaptam egy csodaszép papucsot a Women’s secret-ből, lila és az orrára virágok vannak hímezve a belső része meg csíkos, a lényeg a lényeg hogy szép, aztán még vissza is cserélte nagyobbra. Aztán kaptam anyától egy másikat egy nagy bumfordi rózsaszínt az orrán csillogó cseresznyékkel és most bevallom, hogy végül az utazott velem. De a kis gyöngyös jó utat lánc, az mindennap köszön reggel. Hééé, ugye nem haragszol? Tudom ám, hogy nem. : ))

És vigyázok magamra megígérem, de azt azért ne mondja nekem senki életerős fiatalember, hogy miután megbeszéljük, sőt még ő győzköd bennünket, hogy várjuk meg a Múzeumban, ahova egyébként a barátnőjével érkezne, akkor, miután letesszük a telefont egyszercsak hipp-hopp elalszik. Kérlek, ne engedd, hogy ezt elhiggyem, hadd gondoljak valami mást, ha elképzelni nem is merem: )). Remélem, azért az ajándékunknak örültél… te sosem hagysz nekünk üzenetet, grhhh…: ))

Hogy a halal azt jelenti törökül, hogy friss nem tudom, csak a szobatársam (a neve Judit) találgatott és meg teljesen hihetőnek találtam, de az az igazság, hogy az is teljesen hihető nekem, hogy valami kóserféle, ahogy Sasa mondja. Majd megkérdezem a hentest és máris szerzek egy új barátot, az ember sosem tudhatja. : ))

Hát akkor ennyit mára az élményekről, az előzményekről és a papucsokról és a találkozókról és a hentesekről.
Puszik mindenkinek.