2006 december 13

na jo. an 15 percem, hogy irjak egy olyan blogbejegyzest, ami nem oyan vidam.
nyau vagyok. nyaunyaunyaunyau vagyok. nagyon.
a vicc, hogy eppen ebben a pillanatban nem is annyira, de kozben meg igen.

csak annyi, hogy termeszetesen itt sem fenekig tejfel.
termeszetesen lakik boszorka a mezeskalacshazban, csak meg nem tudom, mennyire harapott meg. csak azt tudom, hogy most faj. nagyon.
azt hiszem a kapcsolatfobia remek dolog. es abban a pillanatban, mikor megprobalaom lekuzdeni mar vege is van az oknak. szep, ugye?

azt hiszem nem is kapcsolatfobia ez, csak megerzes, csak tapasztalat, csak melyseges melyrol jovo jel. semmi ertelme kuzdeni ellene..es valahogy megis megis mindig megprobalom. szeretnem tudni, hogy mikor lesz mar vege.

utalom, mikor osszetorik a szivemet. utalom.
es igy raadasul, meltanytalan. tenyleg.

az elso pasi, aki leugrott gyufaert es elfelejtett visszajonni. vicces.

az egyik pillanatban jol vagyok, a masikban meg sugarban le tudnam hanyni a monitoromat.
de nincs mivel, mert elovigyazatos vagyok es nem eszem. csak iszom. meg cigizek is.
meg festettem is mar. asszittem ilyenkor az ember feketet akar festeni, de nem, pirosat akar, meg bibort, meg pinket, meg nyitott szivizom csomot lukkal a kozepen. ezt akarja. nem fekete felleget. ezt.

az a lenyeg, hogy ez is regen volt mar. es hiaba ismetelgetem, hogy nem eri meg. nem eri meg, de kit erdekel. van es faj.

haza akarok mar menni kicsit. ki innen kicsit.
ezert jo, ha az ember nem otthon lakik. mashol tudja gyujteni a sarat.
es ahol otthon van es eljott onnan mert mar sok volt a "jobol" az a hely hirtelen unneplobe oltozik. es ez jo.
csakhogy nekem eszem agaba sem jutott itt maris elkezdeni gyujtogetni, meg elvesziteni, meg ilyenek. es igy az a baj, hogy meg leltart sem tudok csinalni, mert elfelejtette megmondani, hogy "szia, ezeket most elviszem".
csakhogy olyan kurva nehez visszazarni az ajtot.

kibaszott boszorka.
ejnye.