és akkor még olyanokra emlékszem, hogy:
-a függöny művház-zöld volt és filc anyagú,
-hogy a málló vakolat nagyonvilágos kék,
-a terasz isteni volt, bár a növények kicsit sárgás-zöldek,
-az ég lilás-narancssárga volt,
-a szobában valami régi mintás tapéta volt,
-a szobakiterjedés-padlás napsütéses barnás-bézses,
-a nagyonrégi konyhabútor kórház-zöld és olajfesték-fehér,
-a beépített kád fala zománc-majdnemfekete-sötétkék,
-a pince cementporos-fehér és poros-zsákvászonszínű,
-középen egy fa "szobainas" leterítve, mögötte egy régi, bézs foszladozó kanapé.
és még olyanokra is, hogy:
--mielőtt a lakásba kerültem, hogy megnézzem, azelőtt valakik ezt felajánlották, olyan üzletkötésféle volt, de teljesen nagyon barátságos, még egy nagy doboz tejfölt is kaptam.
--hogy azt mondták új építésű és meg sem akartam nézni, és nagyon örültem, mikor kiderült, hogy nem is és hogy az egész kicsit málik, meg majd dolgozni kell vele csomót, hogy az legyen, amit látok benne.
--hogy először nagyon örültem, hogy csak akkora, amekkora (7x12 lépés, anyának újságoltam telefonon, és közben mértem le, nem azok a nagy méteres lépések, hanem a nekem normálisak, kb. 55-60cm/lépés)...
aztán felfedeztem a kisszobát, és annak mégjobban elkeztem örülni, hogy tök jó, hogy van külön háló...
aztán felfedeztem a padlást...és nem lehetett tudni, hogy az most a házé közösen vagy kié és akkor mi lett a szobával, ami a helyén volt....és az furcsa érzés volt..
mármint, hogy nem biztos, hogy az enyém..de aztán emlékszem, úgy döntöttem, lesz ami lesz...
a lakás az enyém, ...és az isteni...ezekről meg eddig nem is tudtam, úgyhogy el sem veszítem most őket.....de azért felmértem a lehetőségeket gyorsan, hogy legalább tudjam, de nem volt bennem sajnálkozás, csak kiváncsiság...
--hogy a padlás kicsit olyan volt, mint az Annáéknál a Bermuda, de nagyobb és nyílt belőle még egy helyiség, ott egy bordó kanapé volt, meg asztal csipketerítővel, meg könyvek.
--hogy a kádba rejtett lépcső meglepett.
--hogy a pincében szállt a por a fényben.
--hogy az egészbe valahogy szerelmes voltam, hogy le nem törlődött a mosoly az arcomról, hogy nagyon örültem végig, amíg ott járkáltam és türelmes kiváncsi voltam csak járkáltam benne és nem rohangáltam, és mindent le elmefényképeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése