2006 május 14-első bejegyzés eznap

Na,megint itt vagyok. Ígértem képeket, most megkapjátok azt is, illetve nem beszélek túl sokat ma, mert sosem olvassátok végig: ) (tisztelet a kivételnek: )) legalábbis azt tervezem, de lehet, hogy elkap a hév, de nem nagyon éreztem magamban erőt a héten az irkáláshoz.
Valahogy minden erőmet leköti, hogy felidézzem, hogy hogyan is lehet új ismeretségekre szert tenni, mármint olyanokra, amiket maga választ az ember. Mert ez most valahogy egy olyan szituáció , amit kicsit elfelejtettem kezelni az elmúlt öt évben szerencsére (kisebb, de annál fontosabb kivételektől eltekintve).
Merthogy mi van, az van, hogy itt vagyok egy nagyvárosban, körülöttem olyan emberekkel akik adottak és nincs is velük semmi baj de szeretnék kicsit hasonlóbbakat hozzám és sok-sok energiámba kerül annak a tervezgetése, hogy honnan szerezzek olyanokat, akikkel én szeretnék megismerkedni.
Felmerült bennem a dolgozás lehetősége, de akkor megint nagy kérdés, hogy mit, és azt hogyan. A másik lehetőség a mulatozásé, ami szintén remek dolog és nagyon szükséges is, de nem vezet valójában sehova. Szóval ezekkel töltöm itt a napokat. Mert sok lehetőség van, de eddig egyik sem ütött annyira sziven, hogy azt mondjam, oké ezt akarom.
Lássuk először a munkát. Elkezdtem portfoliót gyártani, meg önéletrajzot, de nem biztos, hogy szeretnék építészként (vagy belsőépítészként) dolgozni itt, miközben azt gondolom, hogy márpedig nagyon kéne, ha a karrierépítgetés lehetőségét veszem számba, de közben meg ez egy új helyzet itt, ahova új élményekért, és új gondolatokért jöttem és nem folytatni gyorsan az otthoni dolgokat.
Persze szeretem a munkámat, de mégis összeugrik a gyomrom, ha arra gondolok, hogy most hirtelen itt beülnék egy irodába és folytatnám, amit otthon elkezdtem, azt hiszem, kell még kis időt adni magamnak. De hogy mennyit, azt nem tudom, azt majd megsúgják belülről. Harmadrészt meg kell csinálni valamit, mert megőrülök a semmittevéstől.
Elmehetek még vendéglátásba dolgozni, ahogy mindenki teszi, aki kijön, de nincs kedvem idegen emberekre mosolyogni egész nap, csak mert el akarok adni nekik valamit, azt hiszem most nem tudnék elég meggyőző lenni.
Valójában valami izgi, kreatív munkát szeretnék, nem túl sok felelősséggel (de lehetőséggel a haladásra), sok történéssel, meg új emberekkel, meg utazgatással, meg mászkálással, némi pénzért. Szép kis álom, mi? Hamarosan azt is kitalálom majd, hogy mi az. Aztán már csak meg kell keresni.
De addig várok és próbálom értelmesen eltölteni a napokat városnézéssel, meg itthon levéssel, meg parkban fekvéssel, meg tanulással és ez most jólesik, csak a fránya újra és újra feltörő lelkiismeretfurdalást nehéz leküzdeni, hogy nem csinálok semmit, csak lopom a napot. De még bírom, azzal nyugtatom magam, hogy az emberek el szoktak menni két hétre nyaralni, meg háromra is.
A mulatozásról is írok. Az a furcsa dolog van, hogy elmegyek mindenhova, ahova csak lehetőségem van elmenni, de valahogy belülről nincs túl sok motivációm. Egyrészt, mert nem kívánom az alkoholt, vagyis egyáltalán nincs kedvem túl sokat inni, és kikapcsolni a figyelést, ráadásul idegen emberekkel, de egyébként sincs. És ez nem azt jelenti, hogy nem akarok ellazulni, vagy nem tudok, pont ellenkezőleg, tökre jól érzem magam. Csak figyelek…hmmm, meg rosszalkodom kicsit..: ).
Már van két új barátom ebben a városban, akikkel sosetöbbet nem akarok majd találkozni, az egyik egy helyes, magas (magas, basszus két fejjel magasabb mint én, egy óriás volt) néger fiú, akivel múlt szombaton sikerült egy helyen táncikálni egy jó órát, ráadásul kétszer, mert egyszer már eliszkoltam, de megtalált mégegyszer. Aztán elbúcsúztunk egymástól ahogy kell: ), jól megadta a telefonszámát (de először az enyém volt a kérés tárgya), én meg jól megígértem hogy felhívom, de szerintem ő sem gondolta komolyan.
A másik egy máltai fiatalember volt, akivel a Trafalgar squaren ismerkedtünk meg, neki az a helyes trükkje volt a csajozásra, hogy mellém ért, csuklott egyet, én ránéztem, ő azt mondta, hogy Sorry! és aztán be nem állt a szája másfél órán keresztül Megpróbált rábeszélni, hogy tanuljak meg hajat vágni, mert abból csomót lehet keresni…jézusom. Aztán még elmentünk vettünk kávét, aztán elmentünk egy parkba, aztán azt hazudtam, hogy haza kell mennem, mert beszélnem kell a lakótársammal, elkérte a számomat, aztán végül sikerült rábeszélnem, hogy adja meg ő az övét, de azért az otthoni számomat megadtam neki (mármint a mobilt), aztán hazajöttem, kicseréltem a magyar kártyámat az ittenire, és jól nem hívtam fel. Egy nőszörny vagyok, mi? De normális fiúk miért nem ismerkednek az utcán? : )
Szóval azt hiszem ennyi elég is volt a kis kalandokból. Normálisan nemet mondani, úgy látszik, nem tudok egyébként meg nagyon fárasztóak.
Tehát némi félresikerült próbálkozás után a mulatozást illetőleg, (egy pub-diszkós buli, ahol friss húsnak éreztem magam,és az is voltam, meg egy drum’n’bass buli, elképesztően kiürült arcokkal (kólától meg bogyótól)) most pénteken végül eljutottam egy klub-rock koncertre és ott végre jó volt, bár nem maradtunk sokáig, mert a két kis lakótársam, akikkel voltam, menni szerettek volna hamar. De amíg ott voltam, addig kicsit megnyugodott a szívem. Végre olyan arcokat láttam, amilyeneket szerettem volna, nem éreztem magam úgy, hogy azért vagyok itt,hogy valakinek a horgára akadjak, ráadásul a zene is jó volt.
Három zenekar volt.
Az első Ben zenekara volt, aki a tanárom a suliban, és valójában vicces volt őt látni, mezítláb basszusgitározni.
A második, hmmm, hát olyan öregebb arcokból, még az ősrocker korszakból, kicsit befrissítve.
A harmadik meg nagyon jó volt, az valami hard-rock féle volt, és nagyon jók voltak, természetesen arról kellett elmenni, és a nevüket sem tudom, mert miért is. : )

Aztán tegnap majdnem elmentem megint valami mulatóhelyre, valami húsvásárosba, de végül nem mentem, nem hiányzott. Hé, lehet, hogy megöregedtem? Jajajajj…: )
Szóval a tanulságok:
1.A koncertek a nekem való helyek itt is, ebben nincs változás. Úgyhogy a kikapcsolódós vonal rendben lesz, mert már tudom mit keresek és a többi itt sem érdekel. A nyugodt kricsmizés azért hiányzik, de megfelelő társaság híján még nem kivitelezhető, de ami késik, reméljük, nem múlik.
2.A dolgozós-fejlődős része a dolognak meg érik szép lassan, attól sem aggódom, csak siettetném kicsit a belső elhatározást a valami fele, de azt meg nem lehet, sajna.

Aztán mi van még:
1. Hamarosan megérik a szomszéd fáján a cseresznye, és átlóg a mi kertünkbe.
2. Az itteni lányok a reggeli készülődést a metrón fejezik be, hihetetlen sminkeket kanyarítanak magukra néhány megálló alatt, arckrémezős alapozástól, a szemkihúzó tuson át, egészen a smink utáni kézkrémezésig.

Azt hiszem ennyi. Na akkor még néhány kép. Jöhet?