2008 június 29.

Tegnap mi is megcsináltuk Brightont Miki-vel.
nem táncoltunk meztelenül, mint Csordi videójában a gyerekek,
viszont bejárkáltuk az egészet,
ittunk szar kávét, meg jó kávét,
megnéztük a TajMahal-t,
meg orkánszerű szélben toltuk a fish'n'chips-et a tengerparton,
meg a végén vacsiztunk AlyaMejdiJodieésmégsokanmásokkal
a valami isteni helyen, amiről majd képekben többet.

Martin kiállításáról mi lekéstünk,
pedig azt hiszem, érdekelt volna,
Helen volt a főszereplője,
festményekben, fotókban és blogbejegyzésekben.
érdekes kis iroda volt ez, az biztos.

(Martin egyébként szintén most lépett ki,
csakhogy ő 12 évet nyomott ott le,
most úgy döntött mégis inkább művész lesz,
Martin barátja Martin már rég megcselekedte ezt,
amikor könyvelőből buszsofőrré avanzsált,
ami nyilván elsőre furcsa,
de a dolog úgy áll, hogy sokkal boldogabb azóta.

Helen pedig egy irodai visszatérő, egy húsbavágó műtét után,
amiről sokkoló módon tájékoztatott anno bennünket.
kedves ő, meg minden, meg igyekszik is, meg változik is,
de lehet, hogy férfiként szimplán csak bunkó volt,
nőként ez egy kicsit finomodott, ígyhát trampli lett belőle.
legalábbis az irodában ezt az arcát mutatta,
na pont ezért néztem volna meg a kiállítást,
mert hátha nem is.


...
és most elmegyek veszek
egy kis kézipoggyász bőröndöt Camden-ben,
mert kell.